Ami most zajlik, az az, aminek látszik: egy hatalomból kiszorult párt és vezére a vigaszágon mindenáron, akár az alkotmányos rend felforgatásával is vissza akar kerülni a hatalomba.

Nyilvánvaló, hogy a szeptember 17-én elkezdődött zavargás, s az azóta kibontakozó politikai válság egy régóta előkészített forgatókönyv szerint zajlik. A forgatókönyv részben tudatosan előkészített elemekből áll, részben az élet írta, ahogy szokta, kissé összeviszsza, de logikusan.

Az "Ellopott (Gyurcsány-) beszéd" története egyszer majd Caragiale Elveszett levél című darabjához hasonló színpadi mű tárgya lesz - a címet ezennel levédem -, idővel feltehetően az is kiderül, ki csórta el. Addig is, ha valaki veszi a fáradságot egy kis szövegelemzésre és a neten való szörfölésre, akkor arra a következtetésre juthat, hogy a Fidesz vezérkara - vagy annak egy része - jámbor jóhiszeműséggel mondva legalábbis tudott arról, hogy egy ilyen beszéd létezik, ha előbb nem, hát O. Viktor tusnádi beszéde óta mindenképp. Akkortól változott meg a Fidesz szokványos retorikája, s került a polgári beszéd középpontjába a hazugságkampány, akkor kezdődött a szeptember 23-i nagygyűlés előkészítése, magyarán akkor csillant fel a hatalom megszerzésének lehetősége.

"A hazug, illegitim és önfejű kormányzati politikára az emberek nyílt és rejtett ellenállással válaszolnak. Az ellenállás rejtett útjait alaposan kiismerte Magyarország a Kádár-rendszer éveiben. Adóelkerülés, szürke- és feketegazdaság, korrupció, csendes munkalassítás. A nyílt ellenállás formáit is ismerjük az elmúlt tizenhat évből és a nyugati demokráciák példáiból: sztrájkok, tüntetések, útlezárások, engedetlenségi mozgalmak" - mondotta többek között O. Viktor.

A nyílt ellenállás akkor hatásos, ha jól meg van szervezve. S valóban, már nyáron megindult a demonstrációra való felkészülés, ami nem csupán a Fideszre és ismert szövetségesi körére terjedt ki. Példaként egy párbeszéd a sok szélsőjobbos honlap egyikéről, mely augusztus 15-16-án zajlott le, a neten szokásos félmondatos stílusban:

"Dog: Helló Csaba1. Szept 23.án legyetek minél többen a HŐSÖK terén, hogy megcsinálhassuk. üdv.

Honvéd: Mi lesz szeptember 23.-án?

Dog: Szeptember 23.-án mindenkit vár a jobb oldal, aki úgy érzi, hogy a választások ígéreteivel ellentétben BECSAPTÁK, semmibe vették és hülyének nézték. Politikai hovatartozás nem számít. Tégy a Népnyúzók ellen!!!!!!!!!!!!

Csasz_ice: Jobboldali nagygyűlés ha jól tudom! És igazából a mostani hatalom megdöntésével próbálkoznak/próbálkozunk."

Szó se róla, efféle párbeszédekkel tele vannak a kocsmák és egyebek, nem is lenne érdekes, ha nem lehetne meglehetősen könnyen csokorba gyűjteni a megmozdulások gondos előkészítésére utaló nethelyeket, amelyeket nem szeretnék itt reklámozni.

A nyomtatott szélsőjobbos sajtó sem érdektelen: "Az alkotmányozó nemzetgyűlés határozott arról, hogy hatalomváltás során rendkívüli állapot kerül bevezetésre, és mindazon rendőri, karhatalmi, rendészeti és biztonsági erők tagjai, akik tüntető fegyvertelen polgárokat »fegyverrel fékeznek« meg, rögtönítélő bíróság elé kerülnek, és a parancsokat közvetlen kiadó vezetőkkel együtt azonnal végrehajtandó golyó általi halálbüntetést szenvednek el." (sic) (Nemzetőr, aug. 23. szerda, Polgárok és Polgármesterek Szövetsége Elnöksége nevében)

"A kérdést úgy is meg lehetne fogalmazni, hogy eljött-e az ideje annak, hogy a cselekvések és a beszédmódok egymással és a helyzettel szinkronba kerüljenek. Még egyszerűbben fogalmazva, eljött-e az ideje az Antall József által jogosan hiányolt forradalomnak?" (Demokrata, július 6., Bencsik András)

A tüntetők menetrend szerint meg is érkeztek.

Közelebbről nézvést a Kossuth téri tömeg zömmel a nem is kicsit zavaros világképű szervezetek tagjaiból és szimpatizánsaiból áll, de ezt megállapítani kevés. Úgy Budapesten, mint vidéken jócskán csatlakoztak olyanok is a megmozdulásokhoz, akik személy szerint jogkövető állampolgárok, akiket politikai meggyőződésük, morális felháborodásuk, szociális félelmeik vittek ki az utcára. Hogy eme polgártársaink komolyan gondolták, amit mondanak, arra utal a korrekt módon lezajlott önkormányzati választások - a kormánypártokra nézve igencsak kínos - kimenetele. Ám a jóindulat kevés, e tisztes polgárok is részesei O. Viktor cinikus hatalmi játszmájának.

A turbulens tömegjelenetek vezérszónokai, szimbolikája, a szónoklatok jelentős hányada egyértelműen radikálisan jobboldali, antidemokratikus, mi több, az államrend, az alkotmányos működés szétverésére irányul. Az egyik leglátogatottabb széljobbos hírportál például rendszeresen közli Budaházy György felhívásait: "Nekünk el kell érnünk a szintén illegitim parlament feloszlatását, de nem úgy, hogy gyorsan kiírnak egy új szavazást, és megint választhatunk ugyanezek közül, ahogy ez vasárnap történt. Nem, nekünk el kell jutnunk egy alkotmányozó nemzetgyűlésig. (...) Elérkezett az idő, hogy a piknikezős, énekelgetős »szeressük egymást«, »bocsássunk meg ellenségeinknek« típusú happeningtüntetés helyett újra támadásba lendüljünk. Erőfelmutatás nélkül egy demokratikusabb hatalmat sem lehet legyőzni, pláne nem ezt a diktatúrát" (október 3.). A felhíváshoz a szerző mellékeli a Budapest körülzárásához szükséges közlekedési csomópontok listáját.

Emellett készül az új alkotmány is, amely "teljes egészében mellőzi a jelenlegi sztalinista, diktatórikus alkotmány minden népbutító, országrontó, életellenes kitételét, a hatalommal való visszaélés lehetőségét!

Az új Alkotmányt az Alkotmányozó Nemzetgyűlés Vitéz Nagybányai Horthy Miklós sírjánál fogja bemutatni előszőr!" (sic!) (2006. szeptember 28.16 óra 35', PPSZ Sajtószolgálat)

Mindezek fényében még meghökkentőbb, hogy a köztársasági elnök jogkörében eljárva (l. 1949. évi XX. tv. 29. § (1): "kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett") a következőket mondja: "A frakciótársaknak szóló miniszterelnöki beszéd ismertté válása mélységesen megrázta Magyarországot. A fölháborodás jogos volt. Az országszerte kialakuló békés tüntetések számomra az emberek egészséges erkölcsi érzékét bizonyították."

A köztársasági elnök sajnos nem az alkotmány idevágó passzusát idézte: 2. § (3) "Senkinek a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetőleg kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni."

A Fidesz és vezére két vasat tart a tűzbe, s két, egymástól nehezen megkülönböztethető mozgalmat szervez. Az önkormányzati választások eredményét lobogtatva ki akarja erőszakolni első lépésként a kormány megbuktatását, másodikként az Országgyűlés feloszlatását, hiszen - utal rá a jobbos sajtó - minden képviselő bűnrészes, aki ott volt Őszödön. S biztos, ami biztos, a Fidesz tudomásul veszi a szélsőjobbos mozgolódásokat, tovább erőlteti a legális, s eltűri az illegális tüntetéseket.

Ennek megfelelően minősítette kormányzati provokációnak a televízió ostromát Pokorni Zoltán, a Fidesz alelnöke: "A tévéfelvételen jól látszik, hogy 8-10 ember karmesterként irányít 100-150 bőrfejűt, és több tízezer ember meg döbbenten nézi". Mindenki láthatta a tévé egyenes közvetítésében, hogy ez nem így volt (legfeljebb háromezren voltak, s tapssal támogatták a gyújtogatást).

A krízis harmadik hetére O. Viktor egyik részjátszmája lezárulni látszik, az önkormányzati választásokon aratott győzelem a vezérlő tábornok (copy by Bencsik András) törekvéseivel szemben részleges megnyugváshoz vezethet - jól megmutattuk nekik, mondhatják a konzervatív választók -, s lenyugtathatja a tavaszi választások elvesztése után lázongani kezdő pártelitet. A Fidesz vezetése és klientúrája kellő menynyiségben szerzett politikailag közepesen befolyásos, anyagilag kellemetes állásokat. Ez megerősíti a vezér pozícióit, ugyanakkor a belső ellenzék is felütheti a fejét, hiszen biztos hátországra támaszkodva nézhet szembe, ha akar, a parlamenti választásokat sorozatosan elbukó nagyvezérkarral. A megszerzett pozíciók - a nagyvárosi polgármestertől a megyei közgyűlési elnökségen át a helyi testületi tagságig - akkor érnek valamit, ha a közigazgatás működik, ha az állami beruházások és megrendelések megjönnek, ha az adókat befizetik, ha az utakon közlekednek, nem pedig blokádolják őket stb. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy most sok helyütt a helyben ismert tekintélyes lokálpatriótákat választotta meg a lakosság, akik nyilvánvalóan nem érdekeltek a zűrzavar fenntartásában.

Ami ezután következik - a végső kimeneteltől részben függetlenül -, már túlmutat az eddigieken, a parlament nyílt presszionálása az alkotmányos rend, a jogállam egészét kérdőjelezi meg. A jogállam pedig, ha úgy tetszik, egyfajta minimum, az alapvető társadalmi konfliktusokat nem oldja meg, de hozzájárul ahhoz, hogy a mindennapi élet biztonságos, kiszámítható keretek között legalábbis elviselhető legyen.

A nyáron ismertetett reform- és megszorító csomag miatt kibontakozó elégedetlenségi hullám tüntetésekben, sztrájkfenyegetésekben, petíciókban - azaz jogállami keretek között - bontakozott ki, végső soron ez vezetett el az önkormányzati választásokon elszenvedett balliberális vereséghez is. A jobb- és a szélsőjobboldal akciói elfojtották a kibontakozó társadalmi vitát, helyette sehova, illetve csak zűrzavarba vezető hatalmi játszmát kezdeményeztek. Ha egyszer a jogállam védelme a tét, akkor jó időre lehetetlenné válik a kormány alkura késztetése, az értelmes vita a tandíjról, a patikákról, vasúti szárnyvonalakról, a regionális önkormányzati rendszerről.

A kormány lemondatása, a parlament megbénítása nagyban is, kicsiben is azt teszi-tenné lehetetlenné, ami miatt a demokrácia védelmet érdemel, az érdemi, tartalmi vitát. Márpedig Tomas Garrigue Masaryk szerint a demokrácia - diszkusszió.

- Szerintem ilyen nincs is. Tuti, hogy van itt valahol egy kandi kamera, és az összes politikus az országban csak statiszta!