Ebből nem lett semmi. De az is biztos már, hogy a forradalom ünnepén nem látogat majd meg bennünket az idősebbik Bush, Condoleezza Rice - és ki tudja, ki mindenki gondolja majd úgy, hogy Magyarország most nem az a hely, ahol neki az idén október 23-át kellene eltöltenie.

Nem csoda: a nemzetközi sajtó mindinkább válsághelyzetként értékeli azt, ami Magyarországon történik. Ennyit és ilyen előkelő tálalásban talán '56 óta nem foglalkozott velünk a külvilág, ám ennyire előnytelen is rég volt már a rólunk készült pillanatfelvétel. Jellegzetesnek mondható a The Independent megállapítása: "Magyarország tekintélye súlyos kárt szenvedett." Szép lassan a szamárpadba kerülünk. Igaz, itt nem vagyunk egyedül - gyakorlatilag mellettünk feszeng már az összes visegrádi partner is. Nem vigasz, de tény: Magyarországot sokan már-már egy regionális válság részének érzékelik; a varsói, a prágai, a pozsonyi politika belázasodásában pedig trendet látnak.

Az uniós partnereket láthatóan aggasztja már a négyeknél kialakuló zavaros politikai, társadalmi klíma. Annyit a V4-eknek már sikerült elérniük, hogy az EU-bővítés folyamata Románia és Bulgária felvételét követően minden jel szerint leáll. Nyugaton gyakran a "még éretlen demokrácia" megnyilvánulásának tudják be a történteket. A The Times egyenesen úgy fogalmaz, hogy a térség országai az EU-csatlakozással feljogosítva érzik magukat a "helytelen viselkedésre".

Az elmúlt hetek budapesti eseményei kétségkívül fokozták a Közép-Európával kapcsolatos nyugati gyanakvásokat. Gyurcsány "hazudós" beszéde nemrég még egyrészt egzotikumával, politikai bárdolatlanságával keltett feltűnést a fejlett demokráciákban - ugyanakkor az ominózus felszólalás alkalmat teremtett bizonyos politikusi-közírói elmélkedésekhez a kormányzók igazmondásának határairól is.

Mára nagyjából túl vagyunk a rácsodálkozás fázisán. A tévészékház ostroma, a helyhatósági választások, s annak nyomán a Fidesz tömegmegmozdulásokra buzdító felhívása óta ugyanis a magyar demokrácia esélyeit is fel-felveti már az európai média. A France Info például Orbán utcára hívó szavaiból azt az üzenetet olvasta ki, hogy Magyarországon "egy politikai párt az alkotmány kereteit átlépve akar miniszterelnököt buktatni".

Orbán Viktornak ugyanis nincs igaza, amikor arról győzködi a közvéleményt, hogy a parlamenti jogosítványok rendszeresen és tartósan az utcára ruházhatók lennének a bejáratott polgári demokráciákban. A Fidesz-elnök ezzel nyilvánvalóan szembemegy a gyakorlattal: a földrész nyugati felén a törvényhozás tartós utcai nyomásnak való alávetése nem jellemző - ilyesmivel általában a populista és szélsőséges erők kísérleteznek időnként. A Fidesz-elnök vagy nem látja, vagy nem érdekli: rossz fény vetül Magyarországra, amikor azzal próbálkozik, hogy a politika súlypontját áthelyezze az utcára.

Nyilván ennek potenciális veszélyeit is érzékelhette a Le Monde, amikor a napokban "törékenynek" minősítette Magyarországot.