A főállású anyukák a társadalom alappillérei. Nélkülük a férjek alsógatyában mennének dolgozni, mert nem lenne, aki nadrágot húz rájuk. A gyerekek lógnának az iskolából, és nem lenne, aki kézműves-tanfolyamra, képzőművészeti foglalkozásra és jógára vigye őket. Sőt, talán éhen is halnának a picinyek, hiszen az uzsonnáról is anyuci gondoskodik. Ki sétáltatná a kutyát, és ki javíttatná meg a háztartási gépeket? Még ősszel is a húsvéti díszek virítanának az ablakban, ha nem lennének ők, a német háziasszonyok és főállású anyák – olvassuk a Die Zeitban. (A cikk a Signandsight jóvoltából angolul is olvasható.) Szerzője Susanne Mayer újságíró, akinek Németország, a szegény kisgyermekek hazája című könyve 2002-ben jelent meg.

Nyugaton egyre általánosabb jelenség, hogy a diplomás nők karrier helyett a főállású anyaságot választják. Főleg azokban a nyugat-európai országokban, ahol az állam bőkezűen támogatja a gyereknevelést.

„Németországban is egyre több anya marad otthon. A Dresdner Bank számításai szerint 10 millió főállású anya van – írja Mayer. – A fiatal nők 63 százaléka gondolja úgy, hogy a szülés után minimum nyolc évet otthon kell töltenie.”

Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen a német anyák havonta akár 1 000 eurós (270 000 forint) állami támogatást is kaphatnak. „Ez az összeg össze sem hasonlítható a Hartz-törvényekben rögzített havi 245 eurós munkanélküli segéllyel.”

De az ezer euró csak a közvetlen támogatás. A német társadalom közel 200 000 eurót (55 millió forint) költ egy diplomás kitaníttatására. Ennek fejében viszont egy aktív diplomás után évi 30 000 euró adót és járulékot szed be az állam. Tehát egy tíz évig nem dolgozó anyuka miatt 300 000 euró költségvetési kiesés keletkezik.

Ehhez jön még a családi adókedvezmény, amire a költségvetésből évente 22 milliárd eurót (6 000 milliárd forint) különítenek el. Az egy családnak járó adókedvezmény akár évi 80 000 euró (22 millió forint) is lehet – számolgat Mayer, bár azt nem veszi tekintetbe, hogy a felnevelt gyerekek viszont adófizető állampolgárok lesznek.

„Még a skandináv politikusok is folyton azon értetlenkednek, hogy Németországban miért vannak milliárdos állami támogatások, miközben bölcsődére, óvodára nem futja.”

Tényleg olyan nehéz és fáradságos az anyák élete, hogy ilyen nagy támogatással kell ösztönözni őket? – teszi fel a kérdést Mayer. A családok helyzetéről szóló legújabb hivatalos jelentés szerint a német anyák fordítják a legkevesebb időt pénzkereső munkára – átlagosan mindössze heti 22 órát töltenek a munkahelyükön. Viszont csupán napi egy perccel több házimunkát végeznek, és mindössze húsz perccel több időt töltenek a gyerekekkel, mint a szomszédos országokban élő anyák.

„Vagyis a karrier feladása miatt felszabaduló időt nem a háztartási teendők ellátására, és nem is gyereknevelésre fordítják, hanem pihenésre és kikapcsolódásra – vonja le a következtetést Mayer. – Ráadásul még mártírnak is érzik magukat. Ahogy az egyik barátnőm fogalmazott, az ország hálás lehetne neki azért, mert arra áldozta az életét, hogy a gyerekeiből ne legyen narkós.”

A főállású anyasággal nem csak az a baj, hogy nagyon sokba kerül. Ha a kenyérkereset az apa dolga, akkor erősödik a nemek közötti egyenlőtlenség.

„Főállású háziasszonyok helyett egész napos ellátást biztosító bölcsődékre és óvodákra lenne szükség – javasolja Mayer. – A férfiak is biztosan ki tudnának mosni, és a tejért sem mindig a nőknek kellene leszaladgálnia. A házastársakra háruló feladatok kiegyenlítődnének. És végre lehetőség nyílna a német adó- és szociális rendszer átalakítására.”