Néző nincs, balhé van
Ennek fő oka az, hogy az NHL-nek nincs élő tévészerződése országos csatornával, a meccseket csupán a Szabadtéri Élet Hálózat (OLN) nevű, főleg kerékpározással, horgászattal és vadászattal foglalkozó kábeltelevízió közvetíti, amely eleve csak a háztartások felében fogható. Az amerikai sajtó közömbösségét jelzi, hogy a Los Angeles Times többé nem küld tudósítót a helyi Kings és az Anaheim Mighty Ducks idegenbeli meccseire, és hasonló takarékossági intézkedést tervez a New York Times is. A nagy amerikai lapok végeláthatatlan sportmellékletei hosszú cikkeket tudnak közölni egy edzőtáborozás közben bokáját kificamító baseball- vagy amerikaifutball-játékosról, a jégkorong azonban gyors ütemben közelít az "európai" labdarúgás szintje felé: egzotikus rétegsport, amelynek vannak fanatikus nézői, de nem mozgat meg tömegeket. A nagy üzlet az amerikaifutball, a kosárlabda és a baseball, minden más csak hézagtöltés.
Pedig az NHL előző évada nem sikerült rosszul. Legalábbis ahhoz képest, hogy két éve a teljes bajnokság elmaradt. A tulajdonosok egyévi szünet árán nagy nehezen lenyomták a játékosok torkán a "sapkát", azaz a fix fizetési plafont, ami pénzügyi értelemben kiszámíthatóvá tette a jövőt. A mérkőzések színvonalára sem volt panasz, a Stanley Kupa döntője pedig hét szikrázó meccset hozott a Carolina Hurricanes és az Edmonton Oilers között. A jegyeladással nem is volt baj, ám az amerikai tévénézők a kimaradt szezon előtti tendenciának megfelelően egyre kevésbé érdeklődtek.
A probléma nem annyira az NHL üzleti tervében, hanem a sportág alapjaiban van. Az amerikai középiskolák nagy többségének nincs jégkorongcsapata - itt, Washingtonban és környékén, ahol ötmillió ember él, alig néhány gimnázium tud kiállni a bajnokságra. Ez azért hátrány, mert gyakorlatilag mindegyiknek van amerikaifutball-, baseball-, kosárlabda-, labdarúgó-, röplabda-, atlétikai, birkózó és úszócsapata, hogy az Európában jószerével ismeretlen lacrosse-t már ne is említsük. A diákok amellett, hogy egészségesen nőnek fel, egy életre az adott sportág szurkolóivá válnak, kijárnak a mérkőzésekre és megveszik a mezeket, egyéb relikviákat, amiből a profi csapatok tulajdonosainak haszna keletkezik.
Az NHL problémáit jól jelzi, hogy az új bajnokságban a gólok mellett a nézők becsalogatását is egy orosz és egy kanadai csatártól várják. A tavalyi szezon legjobb újoncának választott Alekszandr Ovecskin a Washington Capitalst erősíti - az NHL történetében ő a második játékos, aki első évadában 50 gólig és 100 pontig jutott. A Pittsburgh Penguins sztárját, Sidney Crosbyt a gyermekbajnokságban Wayne Gretzky fedezte fel; utóbbi nagyjából az utolsó olyan jégkorongozó, akinek a nevét még minden amerikai ismerte.
A szezonkezdést beárnyékolja egy újabb botrány: ezúttal a játékosok vesztek össze. A Detroit Red Wings csatára, Chris Chelios - száznál több társával - pert indított saját szakszervezete ellen. Egyrészt alapszabályba ütközőnek tartják Ted Saskin vezérigazgató megválasztását, másrészt több millió dolláros tagdíj-visszafizetést követelnek, mert Saskin állítólag a szakszervezeti pénztárból finanszírozta saját választási kampányát. A háttérben személyi ellentétek vannak, a tét a szakszervezet irányítása. Az eljárást jó tempóérzékkel éppen a bajnoki rajthoz időzítették, nehogy már ne legyen balhé a sportág körül.
