Rock tanár úr és a kórus
Hobóval, a Karthágóval, a Skorpióval és a P. Mobillal bejárták az országot, az állami lemezkiadók azonban két végigturnézott év után sem ajánlottak szerződést nekik, és az együttes feloszlott. Báthori László, szakítva addigi álmaival, énektanárnak állt egy lakótelepi iskolában.
Lázadó rockerből újító zenepedagógus lett. Amiért hiába küzdött gitárral, azt elérte karmesteri pálcával: a kilencvenes évek közepétől kezdve egy száztagú gyermekkórus vezetőjeként többször is feltűnt a tévéképernyőkön. A csengő gyermekhangon előadott rockslágerek ismertté tették a nevét. Az általa vezetett Twist Olivér Kórust hetente hívják különböző fellépésekre, évente új lemezt adnak ki, a gyermekek hangterjedelméhez áthangszerelt számok zenei kíséretét tartalmazó CD-ket és kottákat pedig több mint háromszáz iskola rendelte meg. Mindezek után Báthori László csodálkozva olvasott arról a szakmai vitáról, hogy az évtizedek óta válságban lévő zenei nevelés megújítására be szabad-e beengedni a könnyűzenét az iskolába vagy sem. Hiszen az ő óráin már több mint két évtizede dübörög a rock, az eredményekhez pedig aligha férhet kétség. Elég azt megkérdezni: melyik iskolában jelentkezik évente nyolcvan-száz gyerek a kórusba, hogy délutánjait énekléssel szeretné tölteni.
Hosszú és göröngyös utat járt be az egykori rocker, míg tiszteletre méltó tanár úrrá lett. Báthori László ma ötvenkét éves, egyidősnek vallja magát a rockzenével. Gyermekkorát egy Bekecs nevű borsodi kisfaluban töltötte. Hatodikos volt, amikor apjától kapott egy gitárt. Márkajelzés nélküli, igénytelen hangszer volt hét húrral, mert a Szovjetunióban így gyártották a gitárokat. Az első akkordokat egy szerencsi vasutastól tanulta. Naphosszat gyakorolt, sokszor addig játszott, míg a hangszer aránytalanul széles nyakától és a durva húroktól kisebesedett a keze. Másodikos gimnazistaként már gyakran hiányzott a hétfői órákról, olyankor az előző éjszakai fellépéseket pihente ki. Hétvégeken ugyanis a környező falvakban tartott bálokon, esküvőkön zenélt hajnalig. Szigorúan csak rockot, legfeljebb twistet játszott, s ha a közönség mulatós nótát követelt, sértődött arccal letette a gitárt.
Érettségi után Budapesten próbált szerencsét. Megdöbbent azon, milyen gyanakvással szemlélik hosszú - emlékei szerint pontosan 47 centiméteres - haját, piros farmerjét. Eleinte sem albérletet, sem munkát nem talált, többször a Keleti pályaudvaron töltötte az éjszakát. Végül a kőbányai textilművekbe vették fel adminisztrátornak. A következő években zeneelméletet tanult, ismert tanárok útmutatásával tökéletesítette játékát. Közben folyamatosan hirdette önmagát: "Gitáros saját felszereléssel együttest keres". Időnként felhívták, de a legtöbb ajánlat azzal kezdődött, hogy nyolcvanezer forintot fizessen be a közösbe, és jöhet játszani. (Emlékeztetőül: egy új Trabant került negyvenezer forintba akkoriban.)
Teltek az évek, és Báthori László egy sárospataki zenekarban találta magát. Ott nem kértek pénzt, elég volt, ha gitározni tudott. 1980-ban meghívták az országos elismertségre vágyó Reflex zenekarba. Két éven át a legnagyobb sztárok koncertjein léptek fel, és bár a közönségnek tetszett a zenéjük, az áhított áttörés elmaradt. A mellőzöttséget egy időben azzal magyarázták, hogy az állami kultúrpolitika négy évvel az EDDA befutása után nem akart egy újabb miskolci csapatot kiemelni. De az sem kizárt, hogy a pártbizottság érdeklődése riasztotta el a kiadókat, egyes magas beosztású illetékesek aziránt érdeklődtek, miért kezdik koncertjeiket a gitárra és gépzongorára áthangszerelt Himnusszal?
Az együttes feloszlása után az akkor harmincéves férfi a sárospataki tanítóképző főiskolára jelentkezett. Miskolcon, az Avas lakótelep egyik jellegtelen betoniskolájában kezdett tanítani. Énekórára hangvilla helyett gitárt vitt magával. A szolfézsterem ajtaja előtt megálló kíváncsiskodók megdöbbenve hallották, hogy odabent modern rockzene szól. A zenei műveltségért aggódó kollégákat később azzal nyugtatta meg, hogy a népzenei alapokat és a kotta hangjait is megtanítja, mihelyst sikerül érdeklődést ébreszteni a gyerekekben a zene iránt. Otthon úgyis az aktuális slágereket hallgatják, fontos tehát, hogy képesek legyenek igényesen választani, a mindent elöntő akusztikus szemét között felismerjék az igazi zenét. A kórusba jelentkezők magas száma azután mindenkit meggyőzött. A hagyományos énektanítás csődje egyébként is nyilvánvalónak tűnt, hiszen számos iskolában már a ballagási dalokat is magnóról játszották.
Az akkori igazgató eleinte persze fegyelmezni próbálta feltűnő külsejű énektanárát, a közöttük zajló párbeszéd azonban rövid idő alatt eljutott "a nyolc évig nem kapsz béremelést" kezdetű fenyegetéstől a "Lacikám, mire van szükséged, vegyek harminc magnetofont, vagy hozassak száz gitárt" típusú barátkozásig. Amikor pedig a 33-as számú iskola felvette Széchenyi István nevét, és a városi ünnepségen száztagú gyermekkórus énekelte Zorán: Apám hitte című számát, Báthori László egy csapásra a legkeresettebb énektanár lett Miskolcon. Ő azonban maradt régi iskolájában. A Twist Olivérről elnevezett gyerekkórussal különböző tévéműsorokban szerepelt, és évente megjelentettek egy műsoros kazettát, majd CD-t. Az egy alapítvány által támogatott énekkar évente húsz fellépést tud vállalni, több egyszerűen nem fér bele a gyerekek idejébe.
Kórustag bárki lehet, a tehetség és a tiszta hang nem felvételi követelmény, a közös éneklés a legtöbb gyermeket olyan sikerélményhez juttatja, amitől szinte szárnyakat kap, az összhangzás pedig hétről hétre tisztul. Az órai anyag, csakúgy, mint a repertoár, a legfrissebb slágerekkel bővül, a gyerekek hangfekvéséhez áthangszerelt és egy szerencsi stúdióban feljátszott zenei alapok száma ma már megközelíti a százat. Báthori László szabadidejében egy régi számokkal fellépő együttesben játszik, ha pedig rockballadát, musicalt tűz műsorára a miskolci színház, a zenekari árokban gitározik. Évente ír egy-két saját számot, közben arról álmodozik, hogy a többi iskolai énektanárral összefogva ezer gyermekből szervez egy hatalmas kórust, amely mondjuk a városi sportcsarnokban lépne fel.
Egy Finnországban járt kollégája iskolai énektankönyvet hozott neki, melyben az első dal a Beatles együttes Yesterday című száma, a címlapról pedig Elvis Presley mosolyog. Báthori László azt tervezi, ha ideje engedi, maga is ír majd egy ének-zenei tankönyvet az általános iskolák ötödik-hatodik osztálya számára.
Rockgyerekeknek valót.
