Vannak születésükkor ijesztő mondatok, amelyeket az idő derűsre hangol: ma már ide sorolhatnánk a Fidesznek (személy szerint Áder Jánosnak) azt a tételét, hogy a Tilos Rádió elleni tüntetésen a zászlóégetés szocialista provokáció volt, hogy Söjtörön az MSZP által felbérelt MIÉP-es álhülyék dobálták volna meg a Deák-emlékházhoz érkezett Medgyessy Pétert, s talán már annyi hitvány mondat született azóta, hogy ide sorolható az is, hogy szoci provokáció volt a Fidesz szerint a tavaszi kampányban az adatbázislopás, sőt a szerverfeltörés is.

A hétköznapi tisztességérzetet bántó, de a politikai csibészségbe beleférő játékok voltak ezek.

Pokorni Zoltán, a Fidesz alelnöke azonban nemcsak az idő súlyos közelsége miatt lépte át ezt a határt, azt állítva, hogy az MSZP fizetett provokátorai állnak a tévészékház elleni ostrom mögött. Hogy tehát megvették volna a szocialisták az ifjúság forradalmaként közvetítő Fidesz párti Hír TV-t, bevonták volna a merényletbe Goró Oszkárt, a Fidelitas alelnökét, aki szintén a rohamozók között volt, s a baloldali rokonszenvnek jelét sem mutató futball-verekedőket. Rengeteg ember vérét kellett lemosni, amikor tisztaságot teremtettek a tévé épületében. Nem tojást dobáltak ott, hanem ölésre alkalmas köveket. A politikának is illene ilyenkor több tiszteletet tanúsítani az élet iránt, mint Pokorni tette.

Áder nemrég arra intette Gyurcsányt, ne kövessen el önmerényletet. Szellemi értelemben Pokornira kellett volna vigyáznia: ő most megtette.