Ismét túl vagyunk egy - nem is akármilyen - választáson. A választópolgárok üzenete egyértelmű: le a lóról!

Le kell szállniuk a lóról a kormánypártoknak, mert a mégoly szükséges reformok sem adnak okot az érdemi párbeszédet nélkülöző, erőből történő parlamenti elfogadására. Nem a kiigazítás és a reformok ellen szavaztak a választók, hanem azt akarták, hogy felnőttként kezeljék a társadalmat, sőt adjanak a véleményére.

Le kell szállnia a lóról a Fidesznek is, mert nem abban a "versenyszámban" nyertek, amelynek alapján Orbán Viktor "leváltottnak" tekinthetné a miniszterelnököt. Nem járható út parlamentáris demokráciában 72 órás ultimátum szabása.

Nem járható út az elvesztett parlamenti választások "helyrehozására" az utcára vezényelt emberekkel háborút indítani, mert az nem "polgár háború" lenne, hanem nagyon könnyen polgárháború!

Le kellene szállnia a lóról a köztársasági elnök úrnak is, mert ahelyett, hogy kinyilvánítaná: a politikai csatározások színtere a parlament, ezért minden parlamenti párt térjen oda vissza, az utcai tüntetéseket "az emberek egészséges erkölcsi érzékének" tartja.

Jó lenne, ha mindenki rádöbbenne: eljöhet az a pillanat, amikor a másik oldal is kiviszi a saját embereit az utcára, és akkor beláthatatlan dolgok történhetnek. Márpedig a parlamentáris demokrácia lényege: a parlamenti többség által választott kormány kormányoz. Aki ezt megkérdőjelezi, sőt másként kívánja gyakorolni, az nem nevezheti magát demokratának. Annak, ha nem száll le róla, el kell venni a lovát!

Ifj. Viola János

Pilisvörösvár

Most nem jött be. Mármint az, hogy az Orbánnal és a Fidesszel szembeni mély ellenszenv, a hatalomra kerülésüktől való félelem úgyis elviszi a baloldali választókat az urnákhoz.

A polgári demokráciától való elszakadás számos jelét mutató, leplezetlenül harácsoló, elviselhetetlen légkört és félelmet gerjesztő Orbán-kormány négy éve után 2002-ben az emberek többsége meggyőződésből szavazott az MSZP-re. Orbán szűnni nem akaró hatalomvágya, arrogáns közszereplése, utcára vitt politizálása, valamint az ebből táplálkozó Orbán-fóbia megmérgezte közéletünket. Ez azonban nem lehet elégséges indok és felmentés ahhoz, hogy az MSZP politikája, stratégiája, kommunikációja, a kormányzati feladatokra adandó megoldásai enyhén szólva, sok kívánnivalót hagyjanak maguk után, hogy elvesztegessenek négy évet. Az egyik legnagyobb és évek óta tartó probléma, hogy sem az MSZP politikusai, sem a kormányzati tisztségviselők nem voltak képesek közérthetően elmagyarázni az ország lakosságának, mit és miért tesznek. Míg a jobboldalról jövő populizmus nyitott fülekre talált, a balliberális oldal nem volt képes meggyőző módon, okos érvekkel magyarázni. A baloldali gondolkodásúak nagy részének nagyon is világos értékrendje van, és nem hajlandó mindent elfogadni, pusztán azért, mert az "övéi" mondják, teszik.

Most, ősszel Orbán már nem volt elég a szavazási hajlandósághoz. Sokan nem mentek el a balliberálisok közül, mert nem tetszett nekik az április óta folytatott kormányzati és pártpolitizálás. Jött a csomag, megkapták a címzettek, de elmaradt a közös csomagbontás. Elmaradt az ország jelenlegi gazdasági helyzetéért vállalt felelősség nyilvánosság előtt történő beismerése, az elmúlt évek elhibázott, rossz politizálása és az elszalasztott lehetőségek miatti bocsánatkérés, a korrupció elleni határozott fellépés, a vitrinbe került üvegzseb sokak számára vonzó felelevenítése és felvállalása.

Egy ország lakosságától ugyanis csak úgy lehet áldozatokat kérni, ha közben azok, akik ezt teszik, könyörtelenül szigorúak önmagukkal szemben is.

Déri Erzsébet

Budapest

Napjainkban mindenki politizál, mert - úgy tűnik - ahhoz mindenki ért. Ideje lenne azonban abbahagyni a hétköznapi politizálást, és inkább a kormányzásról beszélni, bár ehhez sokkal kevesebben értenek. Végül is politizálni mindenki politizálhat, de kormányozni csak az arra megválasztottak hivatottak - feltéve, ha demokrácia van. Márpedig a papírforma szerint nálunk az van, és így a négyévente sorra kerülő választásokon a választók döntenek arról, hogy kit, illetve kiket bíznak meg a kormányzással. A kormányzás - rövid és hosszú távon - a népről, az ország sorsáról szól. A kormányzás egy szakma, de nevezhetjük akár művészetnek is, ha nagyon jól csinálják. A legnehezebb benne talán az, ha a jobb jövő érdekében olyanvalamit kell véghez vinni, amit a többség szabad akaratából soha nem fogadna el - sem győzködéssel, sem anélkül. Végül is érthető: ki az a bolond, aki örül a megszorításoknak, a magasabb adóknak, a biztosan romló életszínvonalnak.

A kormányon lévők - az utca emberével ellentétben - előbbre látnak az orruknál. Munkájuk közben sokszor fontos dolgokat elhallgatnak, még néha hazudnak is, fontos eseményeket évekre titkosítanak, mert gyakran csak ez az egy eszközük marad az állam érdekeinek megvédésére, mert igenis vannak államtitkok - mondom ezt azoknak, akik állandóan a "nyílt" politizálást szajkózzák.

Nagy a kormányok felelőssége; ők nem egy kisebb-nagyobb csoportért, hanem egy egész országért, egy egész nemzetért felelősek. Ezért sokszor nagyon fájdalmas döntéseket kell hozniuk, és ezeket a választók nem kérdőjelezhetik meg naponta, mert így nem lehetne kormányozni. Mindaddig, amíg egy kormány tartja magát a demokratikus játékszabályokhoz, addig sorsa nem dőlhet el az utcán. Ne feledjük: négy évre választottuk.

Dr. Karácsony Tamás

Budapest