Nem csupán a hírek üzenete az, ami életellenes, mert mindig lehangoló a "tény" már ott a hírfejben, a híradó legelején, hanem a bemondó hangja is: háborgóan avagy sértetten agresszív, csak úgy löki nekünk a szavakat begerjedve. A jó híreket, ha egyáltalán volnának, unja. A hírverseny az izgatás, a rombolás maga. Amit naponta civil emberként netán sikerült felépítened, azt most hirtelen felrobbantja.

Hogyan lehet ennyire undorító még a nyelvek legédesebbje, az anyanyelv is?

Nincs mit tenned, ezek a másik ember magáncsatornái, és folyton áthatolnak a magánéleted határain. Lelki laksértést követnek el. A mások rádióját, tévéjét vagy telefonját, amiben a bemondó vagy a szomszédod ordít, nem tudod kikapcsolni, lehalkítani. Mint ahogy azt az utcafiút sem, aki egyetlen mondatban minimum háromszor használja kötőszóként a nemi szervek nevét vagy a közösülés aktusáét.

A szexuális zsargon a nők beszédében is egyre jobban hódit. Egy anya tolja le csemetéjét a lenti emeleten, emígy: "Gyere már, a kurva anyádat!"...

Ha teljesen összhangban lennél önmagaddal, ettől a beszédtől akkor is gyűlik benned a homályos méreg, ami elvonja az energiát. A beszédnek ez a módja képes kiszívni mindent, ami még pozitív érték lehetne.

Ne hallgass híreket, úgyis nélküled döntenek mindig társadalmi szinten az aktuális uraid. Hát ne engedd beavatkozni belügyeidbe az elidegenítő szavak hatalmát, hiszen egyébként örülni lehetne a magánélet terén: kislányod, fiad jól van, a beteged állapota nem rosszabbodott. A szomszédokkal nagyjából békében élsz, van néhány barátod is.

Ne engedd be mások félelmeit, sértettségét, frusztráltságát az életedbe. Nekik van bajuk az érzelmi vagy érzéki kapcsolataikkal, azért közösülnek folyton szimbolikusan. Úgy kompenzálnak, hogy mondatonként, a szavak által végzik el a folyton kudarcba torkolló aktust. Hol meg..., hol le..., hol ki..., hol el... Többnyire ez a helyzet: nem sikerül nekik, amire vágynak. A másik felet amúgy is tárgynak tekintik, legyen az egy nő vagy akár maga az ország. Tárggyá teszik, a hatalomgyakorlat tárgyává. Nem örömszerző aktus ez, hanem a gőg: a győzelem vagy veszteség hiú alanyainak csatatere.

És vedd észre: ez a tipikus hímbeszéd, hiszen a közszereplők minimum nyolcvan százalékát ők teszik ki, a férfiak. Most inkább a kudarcok szégyenével beszélnek, tárogató nélkül, de jó kuruc módra. Itt is a szerszám nagysága és a győzelem mértéke a fontos, nem a testi vagy lelki meghittség biztonsága, hanem a nagy hiúság kielégülése. Sötét dolgok ezek, te is tudod.

Miért mondta azt az a bácsi? - kérdi egy unoka.

És hogyan lehet neki ezt megmagyarázni?

Mert övék a szóuralom, azért. Te, a nő vagy hozzá az élő infrastruktúra. Gombnyomásra szolgálod ki, amikor hataloméhes.

A szerző irodalomtörténész

- Ennyi elég is lesz, gyerekek. Most mondjunk inkább työ betûvel kezdõdõ szavakat!