Valamelyest tisztult a kép a választások eredményének összeszámlálása után. Vegyünk sorra egyet-egyet, legalább amennyi kevés időm van írni.

 

 

 

 

 

1. Miről szólnak az önkormi választások? Vagy tudákosabban: mi a funkciójuk.

 

Az önkormányzati választásokat azért tartanak, hogy megalkossák a településeket vezető testületeket. Egy adott településnagyság fölött ez politikai pártok küzdelmét jelent, kisebb településeken elsősorban személyek megbízását. Ebből adódik a további járulékos funkció, hogy következtetéseket lehet levonni arra, hogy a parlamenti választásokhoz képest milyen karakterisztikájú és körülbelül milyen arányú elmozdulás következett be a pártok megítélésében. E járulékos funkció miatt a tradicionális polgári demokráciákban két parlamenti választás félidejére telepítik a helyhatósági választásokat.

 

 

 

Ilyenkor már elég idő telt el (rendszerint két év) a kormány tevékenységéből, hogy a választók megalapozottan ítélhessenek a kormánypártok teljesítményéről, és persze az ellenzéki pártok elképzeléseiről is. Ez minden párt számára iránymutató, sőt a lakosságot is felelősebb, kevésbé indulati politizálásra készteti. S módot ad a pártoknak politikai korrekciókra, akár a program, akár a politikát megjelenítő személyek újrapozícionálására is.

 

 

 

 

 

Magyarországon a rendszerváltás után érthetően a parlamenti választásokhoz közel került az önkormányzati választás, hiszen a tanácsrendszert fel kellett váltani. A parlamenti voksoláson túl rendszerváltás másik legfontosabb közjogi része a helyi hatalom, az önkormányzati testületek megalkotása volt. Bár különböző szakemberek (közigazgatási szakemberek, jogászok, politológusok) többször felvetették, hogy időben távolabb kellene vinni egymástól a két választást. A politikusok eddig nem jutottak olyan szintű megegyezésre, hogy abból ez a nagyon is ésszerű elmozdulás bekövetkezhetett volna. Így a parlamenti választások után nagyon gyorsan, 1-2 hónapnyi törvénykezés, azaz parlamenti munka után már rögtön megítélődik az új kormány. Hiszen eddig május vége és július eleje között alakultak meg a választások utáni kormányok, a nyári szünet, szabadságok után szeptemberben � alig kezdődik a parlamenti munka � máris a kampány közepén vannak a pártok. Sem az új parlament nem indulhat nyugodt törvénykezéssel, sem a települési programokra nem jut elég figyelem.

 

 

 

 

 

A mostani választási kampányban kétféle egyoldalúság küzdött egymással abból adódóan, hogy melyik nagy pártnak mi volt a politikai érdeke. Orbán � 2002 után immár másodszor � népszavazásról beszélt, ahol akár kormányt is lehet buktatni. A kormánykoalíció pártjai � rövidlátóan és némi önbecsapással � csak az elsődleges funkcióval törődtek, a helyi vezetés megalkotásán túl más funkciót nem tulajdonítottak a helyi voksolásoknak.

 

 

 

A destabilizációs kampány, amely már a parlament megalakulásától erősödően folyt, ezúttal eredményes volt. Orbán elképzelése elég fényesen igazolódott, igaz dolgoztak rajta eleget. Mindez azonban hiábavaló lett volna, ha nincs a kormányzat olyan helyzetben, hogy a költségvetés rendbetétele miatt muszáj volt megszorító intézkedéseknek egy részét bevezetnie.

 

 

 

A hibát Gyurcsány már a választások estéjén korrigálta, jelezvén érti a választók véleményét. A kérdés innen már csak az, hogy lesz-e elég intellektuális erő és politikai bátorság a szükséges korrekcióra: egyrészt a megszorítások közérthető indoklására, másrészt az értékteremtő programok meghirdetésére és elkezdésére. Hogy ne legyen, erről szól Orbán megújuló és egyre erősödő attakja.

 

Bédéká: Lúzer ország

Azt hiszem, Magyarországon kezd újra beteljesedni szokásos történelmi végzete. Amikor is a nép által felemelt vezetők a nép nevében, felhatalmazásukkal visszaélve, saját hatalmi ambícióiktól hajtva újra és újra végveszélybe sodorják országukat, nemzetüket. Nem először történik, vélhetőleg nem is utoljára. A magyar szempontból siralmas, kudarcok, veszteségek, bukások sorát hozó huszadik század vége felé végre felcsillant a remény, megadatott a lehetőség a felemelkedésre. Ám 2006-ra az ország újra leküzdötte magát kutyába. Tovább

 

Égitünemény: Parti túra

Mi sem jobb, mint a kampánycsend és a szélcsend együtt – magyarra lefordítva: a hétvégén egy kis adriai motorcsónakozás a partok mentén. Jó egy kicsit elrugaszkodni a nagy magyar rögvalóságtól, pláne, ha ezek a rögök valami rögeszmétől vezérelve már megint csak görögnek. Tovább

Izomagyú: Tessék minket megkérdezni!

Mert most a Demszky is annak köszönheti a székét, hogy a focihuligánok bementek a tévébe. Tovább

Asztakko: Jól van Orbán, megnyertétek a nagy semmit

A megye az vajon mi? Tovább

 

 

(nolblog)