„Az Oroszországról szóló hírekben szinte sosem mulasztják el megjegyezni: a Nyugatnak meg kell barátkoznia a gondolattal, hogy az ország újjáéledt, és ismét erejének teljében van. A baj csak az, hogy ebből egy szó sem igaz. Oroszország gyenge, és folyamatosan tovább gyengül” – olvassuk Rajan Menon Oroszország-szakértő cikkét a New America Foundation oldalán.

A hadsereg szétzilálódott. A kisebb-nagyobb katasztrófák szinte mindennapossá váltak. A fegyverek elavultak, a katonák képzetlenek, demoralizáltak, sőt alultápláltak. A seregben az alkoholizmus, öngyilkosság és korrupció bevett dolognak számít.

A gazdaság – folytatja a számvetést Menon – évi hét százalékkal bővül ugyan, de ez szinte kizárólag a magas olajáraknak köszönhető. Beruházás és működőtőke-beáramlás alig van, a gazdasági reformok lelassultak, a termelékenység nem növekszik, a stratégiai üzletágak állami felügyelet alatt működnek.

Az államigazgatás és az intézményrendszer is romokban. Putyin autoritárius rendszert alakít ki. A parlament, a civil társadalom, a média és a pártok egyaránt meggyengültek. A rendőrség és a titkosszolgálatok újból roppant hatalomra tettek szert, és a jogállamiság még érvényben lévő normáit is gyakran megszegik.

Maga az orosz nép sincs valami jó bőrben. A népesség évi 750 000 fővel fogy, mert a férfiak várható élettartama rendkívül alacsony, és kevés gyerek születik. Rengeteg az alkoholista és a kábítószerfüggő. Európai viszonylatban Oroszországban van a legtöbb tüdőbajos. Az öngyilkosságok száma a világon itt a legmagasabb.

A külpolitika terén sem áll túlságosan jól az ország. Szomszédainak zöme nagyon szegény, és nem valami stabil állam. Egy részük nincs jó viszonyban Oroszországgal. A világpolitika színterén valamivel kedvezőbb a helyzet – Putyin most például az iráni rendezésben igyekszik megmutatni erejét. „Putyin külpolitikája egyre inkább a cári Oroszország témáit eleveníti fel – az imperialista, nosztalgikus, nacionalista retorikát.” A birodalmi szólamok felemlegetése könnyen heves ellenreakciót válthat ki, és a kisebbségeket szembefordítja az oroszokkal.

A helyzet már most is elég rossz, de könnyen még elkeserítőbbé válhat. „Mi lesz Oroszországgal, ha az olaj és a gáz ára esni kezd?” – teszi fel a cseppet sem költői kérdést Menon, amit aztán mégis megválaszolatlanul hagy. Talán azért, mert nem mer belegondolni.