- Vasárnap éjszaka, a választási eredmények ismeretében ön azt közölte, hogy miniszterelnök marad. Hétfőn mégis bejelentette, hogy bizalmi szavazást kér maga ellen a parlamentben. Mi történt?

- Az eredeti terveimhez képest előrébb kellett hozni a bizalmi szavazást. Múlt csütörtökön kezdtem konzultálni a koalíció két frakcióvezetőjével arról, hogy a választási eredménytől függetlenül a parlament első ülésén, október 9-én mindenképpen tartsunk bizalmi szavazást. A két párt frakciójának vezetői azt kérték, halasszuk el ezt a választások utánra. A kormány politikájának folytatásához, a reformkormányzáshoz most arra van szükség, hogy a koalíciós pártokban meglévő támogatás közjogi erővé, felhatalmazássá váljék. Ezért lesz bizalmi szavazás pénteken.

- Abban tehát egyetértés volt, hogy szükség van ilyen szavazásra, csupán az időpontról folyt vita?

- Igen, és arról, hogy elegendő-e ezt a frakcióban megtenni, vagy inkább a parlament plenáris ülésén kellene.

- Miért nem a szocialista párt kongresszusa dönt? A hírek szerint ez is felmerült lehetőségként.

- Az MSZP-nek október 21-én lesz kongresszusa, ez is egy korábbi döntés. Nem ismerek olyan indítványt, amely ezt előre szeretné hozni. Miért a parlament? Mert a kampánynak vége, és az ország dolgairól parlamentáris demokráciában az Országgyűlésben kell dönteni.

- Sólyom László államfő érzékeltette, hogy szerinte úgy oldható meg a válság, ha a kormánytöbbség meneszti a miniszterelnököt.

- A köztársasági elnök azt mondta, hogy a kormányfő személyéről a parlamenti többség dönt, és ennek a döntésnek az Országgyűlésben a helye. Ez fog történni pénteken.

- Közben viszont Orbán Viktor ultimátumot intézett önhöz: amennyiben 72 órán belül nem távozik, akkor kiviszi híveit az utcára.

- Orbán úr revánsot szeretne venni, én ezt értem, bár el nem fogadom. Úgy látszik, hogy nem szeretné kivárni a négy évet, ki akarja kényszeríteni az előre hozott választásokat, és ennek érdekében még az alkotmányos kereteket is képes feszegetni. Ezt rossz politikának gondolom. Szerintem fontos, hogy a Parlamenten belül vívjuk meg ezeket a küzdelmeket és ne az utcán. A kormány az alkotmány értelmében a parlamentnek felelős. Orbán Viktor másként látja. Én viszont ragaszkodnék az alkotmányos keretekhez.

- Az MSZP hetekig azzal érvelt, hogy az önkormányzati választásokon az emberek nem a kormány munkájáról mondanak véleményt. Akkor most miért kezdeményezett mégis bizalmi szavazást?

- A köztársasági elnök úrral egyetértésben állítjuk, hogy a vasárnapi választás nem referendum, nem népszavazás volt. De azt is jól látom, és az adta meg a végső lökést, hogy olyan szocialista jelöltek is vereséget szenvedtek, akik eddig kiváló teljesítményt nyújtottak. Nem a személyükkel kapcsolatban volt elégedetlenség, hanem a kormány politikájával szemben. Hallom a kritikát és értem a felelősséget. Túlfűtött, vitákkal teli időszakban vagyunk, ezért kell megnézni, hogy adott-e a kellő támogatás és elszánás. Ha van, akkor lehet tovább dolgozni. A programunkat, a reformokat nagyon világos feltételek és feszült költségvetés mellett szeretnénk végigvinni. Ehhez erős kormány kell.

- Lehet, hogy a parlamentben van kellő támogatás, az országban viszont jelenleg nincs.

- Az alkotmányos berendezkedés azért olyan, amilyen, hogy a kormányoknak ne kelljen minden rezdülésükben és döntésükben a rövid távú népszerűségre figyelni. Elég sok bajt okozott ez az elmúlt időszakban. Az, hogy ennyi vita mellett 10-15 százalékkal vezet az ellenzék, kalkulálható volt. Az a jó, ha olyan kormánya van egy országnak, amelyik nem ijed meg attól, ha két választási ciklus között csökken a népszerűsége. Mi ezt vállalva olyan programba fogtunk, amely rövid távon népszerűtlen ugyan, de egyértelműen az ország érdekét szolgálja. Hiszek ebben a programban, hiszek az egyensúlyteremtés kényszerében, a reformok elodázhatatlanságában és a fejlesztések egyszeri esélyében.

- Egyetért-e azzal, hogy a mostani helyzetre a válság kifejezés illik a leginkább?

- Definiálni kellene a válság fogalmát. Mire gondolnak?

- Láthatóan fogy a levegő a kormány körül. Vasárnap narancssárga lett a térkép, az államfő és az ellenzék mellett több érdekvédelmi szakmai szervezet is támadja a kormányt, a központi államapparátus meglehetősen zilált a leépítések miatt, és állandósulni látszanak a tüntetések. Hogyan lehet ilyen légkörben kormányozni?

- Mindig mindenki tudta, hogy a költségvetés kiigazítása és a reformok elindítása vitával terhes folyamat. Senki sem szereti, ha akár csak egy forintot is kihúznak a zsebéből, senki sem szereti, ha érdekei sérülnek, még akkor sem, ha a kisebbség érdeke szemben áll a többségével. És azt sem szereti senki, ha le kell mondania korábban örökösnek hitt kiváltságairól. Nem szabad megijedni ezektől a vitáktól, mert láttuk, hová vezetett az a politika, ami csak a népszerűségre koncentrált.

- A tiltakozást jórészt az váltotta ki, hogy a kampányban a kormánypártok nem ezt ígérték.

- Azt ígértük, hogy reformok lesznek, hogy építünk egy új Magyarországot, és hogy be kell avatkozni a költségvetésbe. Ezt tesszük. Egyetlen ponton nem tudjuk tartani az ígéretünket: ez pedig az adócsökkentés. Ha az emberekben van csalódottság, akkor azt meg kell beszélnünk, de nem meghátrálnunk.

- Önmagában a tüntetések, a köztársasági elnök beszéde, az önkormányzati vereség és az erkölcsi viták is kezelhetőek, így együtt viszont különlegesen nagy nyomást jelentenek a kormányzásra. Megismételjük: lehet így dolgozni?

- Ismerve a koalíciós pártokat és magamat, azt mondom, hogy igen, lehet. Azért a programért, amit csinálunk, érdemes megküzdeni. Azt kell megnézni, hogy mi áll az ország érdekében. A kormány "lelkéről" lehetne beszélni, de nem érdemes. Fontos-e, hogy átalakítsuk az egészségügyet, a felsőoktatást és az igazgatást? Ha igen, akkor úgy gondolom, hogy vállalni kell a vitát. Az a kérdés, hogy mi jó Magyarországnak, hogy melyik az a pont, ahol a kormánynak nincs igaza. Fontos hangsúlyozni, hogy szakmai kérdésekben nincs érdemi vita a két koalíciós párt között.

- Ez mire bizonyíték?

- A legnagyobb kérdés mindig az, hogy a fő irányokban lehet-e biztosítani az egyetértést és a program végrehajtásához szükséges támogatást.

- Nem érzi úgy, hogy ma már éppen az ön személye a legnagyobb akadálya a program végrehajtásának?

- Nem.

- Ön szerint a választói bizalom nélkül végig lehet-e vinni a reformokat?

- A politikusok népszerűsége illékony, én rövid pályafutásom során voltam már nagyon népszerűtlen és nagyon népszerű is. Gondolja, hogy ha holnaptól nem én lennék a szocialista párt miniszterelnöke, akkor holnapután nem az utódommal lenne a baj? Ma az egyiket, holnap a másikat kell "ledarálni" - így gondolkodik a Fidesz. Az ellenzék követelésében az van ugyan, hogy egy évig tartó átmeneti kormányzás után kell kiírni parlamenti választásokat, de pontosan tudjuk, hogy még négy év alatt is csak nehezen lehet ilyen léptékű átalakításokat véghezvinni. Nemhogy egy év alatt. Gúzsba kötnék az országot, a saját önös hatalmi érdekeiknek kiszolgáltatva. Ami zajlik, az nem rólam szól, hanem arról, hogy az ellenzék vezére egy év múlva vissza akar ülni a miniszterelnöki székbe. Nagy badarság volna, ha miután az országgyűlési választásokon nem tudott győzni, Orbán Viktor a parlamenten kívülről, az utcát mozgósítva szabná meg, hogyan viselkedjen a kormánypárti többség. Ez ultimátum és zsarolás, ami nem sorolható a demokratikus, parlamenti politika eszköztárába.

- A helyzet mégis csak az, hogy vasárnap óta világosan látszik: az ellenzék és az emberek többsége egy platformon van a balatonőszödi "hazugságos" hangfelvétel megítélésben.

- Arról a hangfelvételről sokfajta vélemény létezik. Aki a beszéd egészével és a kontextussal is foglalkozott, azok közül többen úgy vélték: ez az elmúlt 16 év legbátrabb beszéde. Mások szerint viszont az elmúlt 16 év legcinikusabb beszéde, mert bevallotta a hazugságot. A kettő között ezernyi árnyalat létezik, és ha nem árnyaltan közelítünk mindehhez, akkor éppen azokba a hazugságokba süllyedünk viszsza, amelyek ellen ez a beszéd tiltakozott. Nem szabad összekevernünk az ellenzék véleményét a valósággal.

- A mostani választási eredmény nem azt mutatja, hogy az emberek többsége ebben a kérdésben az ellenzékkel ért egyet?

- A demokratikus többség pontosan tudja, hogy mi mire vonatkozik. Az mégis csak abszurd, hogy valaki egy nyertes önkormányzati választást követően bejelenti az igényét a törvényhozói hatalomra. Hogy van-e a kormányzásban elegendő erő, az ki fog derülni pénteken.

- Ketyeg az óra. Mennyire veszi komolyan az ellenzék vezérének ultimátumát?

- Ha az ellenzék konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal kíván élni, megteheti. Ehhez kell egy miniszterelnök-jelölt, az, úgy látom megvan. De kell még hozzá egy felelős program és a parlamenti többség. Ideje lenne legalább a programot bemutatni. De odáig azért ne jussunk el, hogy fenyegető nyilatkozatot tesz az ellenzék vezére arról, hogy mi fog történni, ha a kormányfő nem távozik. Szerintem egy demokrata ezen a kijelentésen fölháborodik. Annak az ellenzéknek, amely folyamatosan kilép az alkotmányos demokrácia keretei közül, vagy legalábbis időről időre megkísérli ezt, annak ne adjuk át a kormányzás lehetőségét. Erre a kormányra utcán keresztül nem lehet nyomást gyakorolni. Ezt a parlamenti többséget nem lehet megzsarolni. Ha ezt egyszer megengedjük, akkor legközelebb az a párt, amelyik nem elégedett a választás végeredményével, újra és újra az utcára hívja majd támogatóit. Egy alkotmányos demokratának erre azt kell mondania - "eddig, és ne tovább"!

- Bizalmi szavazás előtt állnak, amin akár alul is maradhat. Lát olyan embert a szocialista pártban, akit alkalmasnak tart kormányfőnek?

- Az MSZP mindig képes lesz arra, hogy alkalmas miniszterelnököt jelöljön.

- Van önben akármennyi félsz is, hogy frakciójától nem kap ismét bizalmat?

- Nincs. Arra számítok, hogy a kormánytöbbség megadja a támogatását a közösen elhatározott politika és program végrehajtásához.

- Elképzelhetetlen tehát, hogy önszántából távozik? Minek kellene ehhez történnie?

- A kérdésre így nem lehet válaszolni. Csapdahelyzet, amibe nem sétálnék bele.

- Az egész helyzet eleve egy nagy-nagy csapda.

- Akkor csapda, ha valaki engedi, hogy csapdaként kezeljék. Én nem engedem, teszem a dolgom.

'Eddig, és ne tovább'