Jövendőmondó fehérjemolekulák

A párizsi Gustav Roussy Intézet kutatói az amerikai klinikai onkológusok júniusi kongreszszusán számoltak be arról (szeptember elején pedig már a New England Journal of Medicine c. folyóiratban is megjelent), hogy tüdőrákos betegeik gyógyszeres kezelésének a tervezésekor figyelembe veszik a daganat biológiai jelzéseit. Pontosabban azt, hogy rendelkeznek-e a daganatsejtek egy bizonyos ERCC1-nek nevezett fehérjével. Amennyiben igen, nagy biztonsággal megjósolható, hogy az egyébként kiváló daganatgátló szer, a ciszplatin rájuk hatástalan lesz, más típusú citosztatikumhoz kell folyamodni.

Az ERCC1 a sejtmag endonukleáznak nevezett fehérjéinek egyike. Kulcsszereplője azoknak a védekező biokémiai folyamatoknak, amelyek a sejtmag örökítő anyagának, a DNS-nek a sérüléseit, meghibásodásait lennének hivatva kijavítani. A ciszplatin és vele rokon szerek pedig éppen a DNS-molekula szerkezetének megváltoztatásával pusztítják el a daganatsejteket. Minél buzgóbb tehát egy sejt az ERCC1-termelésben, annál ellenállóbb az ilyen típusú szerekkel szemben, amint azt korábban már sejttenyészetben is kimutatták japán kutatók. Arra viszont csak az utóbbi években nyílt lehetőség, hogy az emberi daganatok ilyesfajta "önvédelmi képességét" viszonylag egyszerűen meg lehessen vizsgálni. Az operáció során eltávolított daganat szövettani vizsgálata során ún. immunhisztokémiai módszerrel kimutatható az ERCC1.

Az ún. nem kissejtes tüdőrák (NSCLC) a rosszindulatú tüdődaganatok 70-80 százalékát teszi ki; ha a mérete és az elhelyezkedése lehetővé teszi, műtéttel eltávolítják. Az operáció után adott gyógyszeres kezelés azonban csupán a betegek egy részénél jár eredménnyel, gátolja meg a szervezetben visszamaradó daganatsejtek túlélését, majd elterjedését, a betegség elhatalmasodását.

A francia kutatócsoport visszamenőleg vizsgálta meg 761 korábbi, azonos stádiumú NSCLC-daganat miatt operált és kemoterápián átesett betegének az eltávolított daganatát, és a sorsuk alakulását. Azt találták, hogy az ERCC1-et nem, vagy alig termelő daganatok (56 százalékuk volt ilyen) kezelése jóval hosszabb tünetmentes túlélést eredményezett, mint az ERCC1 pozitívoké. Ami egyúttal azt is jelenti, hogy a betegek nem csekély hányadánál a kezelés hiábavaló volt.

A daganatok biológiai viselkedését előre jelző molekuláknak egyre nagyobb szerep jut az egyénre szabott kezelési elvek kialakításában. Az emlőrák hormonkezelése például az - ugyancsak immunhisztokémiailag kimutatott - hormonreceptor-tartalmuk függvénye. Akad olyan is, az emlőrák HER2 receptor fehérjéje, amelynek a megismerése egyenesen ellene célzott gyógyszer kifejlesztését eredményezte. Hogy az ERCC1-re vár-e ilyen karrier, még nem tudható. Annyi azonban mindenesetre bizonyos, hogy egy lépéssel megint közelebb jutottunk ahhoz - amint az a baktériumok és az antibiotikumok vonatkozásában rég bevett gyakorlat -, hogy előre megmondható legyen: a daganatgátló gyógyszerek kínálatából adott esetben mely(ek)et a legérdemesebb kiválasztani.

Tüdõrák röntgenfelvételen - megjósolható, mennyire hatásos a kezelés
Tüdõrák röntgenfelvételen - megjósolható, mennyire hatásos a kezelés
Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.