Megyeri operálni megy
- Átmegyek operálni - mondta munkatársainak Megyeri László, a Thália Színház ügyvezetője, és tárgyalni indult a szomszédos Operaházba. A közgazdász Megyeri már több színház gazdasági rendbetételében kapott szerepet. Az Operaházba a korábbi főigazgató, Hegyi Árpád Jutocsa hívta, segítsen a modernizációs program kidolgozásában. A végső csomag, amelyet természetesen nem egy év alatt kellene abszolválni, 1,92 milliárd forintnyi.
- 2006-ra a kormány 250 milliót szánt erre, ezzel el lehet indulni, elsőként a belső szabályozás korszerűsítésével - mondja Megyeri, aki úgy véli, nem csak az alapító okiratot, a kollektív szerződést kell leporolni, átformálni. Mert, kisebb túlzással, egy kifőzdében modernebb a számítástechnika, mint az Operában. Elkerülhetetlen a technikai, informatikai fejlesztés, a házi színpad tervezése és a majdani operai rekonstrukció előkészítése. A nyolcvanas években felújított Ybl-palota ugyanis elég rossz állapotban van.
Mégsem ez a legmegdöbbentőbb, hanem az, hogy a modernizációs és az átszervezési program, valamint az első államtitkári értekezlet is deklarálta: az Operaház "egyházas". Ez annyit tesz: fölösleges fenntartani az Erkel Színházat. A több mint egymilliárd forintos adóssággal rendelkező Opera nem engedheti meg magának, hogy működtessen egy intézményt évi maximum 120-130 (idén 80) előadással, ráadásul ehhez egész stábot tartson fenn. Ezért lenne ésszerűbb, ha a magántőke és az állam közös projektjében, PPP-konstrukcióban megújulna az amúgy is romos Erkel. A befektetőtől évi 120 alkalomra - operai előadásokra - venné bérbe az állam az épületet. Megyeri jól ismeri az Erkel-körülményeket, állítólag őt neveznék ki miniszteri megbízottnak. Gyorsan kiderült, lenne akár három színházra is elég banki és befektetési tőke. De az ügy elakadt a kulturális minisztériumban.
Nemcsak a PPP-projektről mondott le egyelőre Megyeri, hanem gazdasági tanácsadói posztjáról is. Hiába kérte őt Vass Lajos miniszteri biztos, hosszabbítsák meg szerződését. - Pótcselekvés, ami most az Operában zajlik - véli. - Vass Lajost azért nevezték ki, hogy ne legyen botrány.
Tudja, hogy kijelentésével sokak ellenszenvét vívja ki, de a közgazdász kevesli, hogy 98 közalkalmazottat bocsátottak el. Két és félszer ennyit kellene. A milliárdokkal csökkenő állami támogatás hiányát csak bérből lehet megspórolni. Állítólag Győriványi Ráth György - aki kétszer is fő-zeneigazgatója volt az intézménynek - az egyetlen művész, aki le tudta fordítani a közgazdaság nyelvére, hogyan működik egy operaház. - Mondok egy példát: a legtöbb operához elég, mondjuk, 60 zenész, de a Wagner-daraboknál elkel jóval több. De minek egy wagnernyi zenekart 13 hónapra fizetni, ha 15 ilyen darab megy az évadban?
Mindennek a gyökerét abban látja Megyeri, hogy rosszul osztották szét azt a négymilliárd forintot, amellyel Rockenbauer Zoltán minisztersége idején megemelték az Operaház költségvetését. Az akkor regnáló Győriványiék olyan kollektívszerződés-tervezetet készítettek, amellyel ésszerű keretek között lehetett volna fenntartani az intézményt. De a társulat felkérésére visszajött a régi direktor, Szinetár Miklós, aki úgy faragta a kollektív szerződést, ahogy a művészek és nem az intézmény érdeke diktálta.
- A kollektív szerződés egyik felfoghatatlan eleme, hogy miért csak tíztől kettőig, valamint hattól tízig lehet próbálni. A fennmaradó időkre értelmetlenül folyik el a túlórapénz. Amikor a szakszervezeti egyeztetésen ezt felvetettem, azt állították: ez nem változtatható meg. Később azt mondták: másik pontért cserébe felajánlják majd ezt a lehetőséget. Mivel nem tudtak megegyezni, Vass Lajos a nyáron felmondta a kollektív szerződést.
A sikertelenség kategóriájából több dolgot tudna felsorolni Megyeri. Ilyen például az, hogy csökkentsék az irreálisan magas művészeti, valamint a vezetői pótlékot, az átlag 200 százalékosat a negyedére. Ezt mindenki visszautasította. Pedig ez havi 15 millió forint megtakarítást jelentene.
