Kis János szerint a nyilvánosságra került őszödi beszéd sokakat megrendített még azok közül is, "akik ma is az MSZP vagy az SZDSZ eltökélt hívei", s "ha a koalíció nem érzékeli a miniszterelnök erkölcsi helyzetének megingását, képtelenné válhat a kormányzásra". Az államfő "pontosan írta le, mi derült ki az ország számára az őszödi beszédből. Gyurcsány Ferenc tudta, hogy az államháztartás állapota nem bír ki még egy újabb költségvetési rohamot", mégis választási költségvetést készített előzetes ígérete ellenére, mert úgy ítélte meg, hogy e nélkül nem győzhet. "A bejelentett és a tényleges kiadások közti különbséget számviteli ügyeskedésekkel leplezte el a magyar állampolgárok, az Európai Bizottság és a befektetők elől. Ezzel a magyar gazdaság rövid távú stabilitását is kockára tette, amivel maga is tisztában volt. Minden kormány vállalhat kockázatot, de nem megbízóinak, az állampolgároknak a háta mögött." Miután mi választjuk a kormányokat, "jogunk van tudni, mit tesznek... a mi kontónkra. A miniszterelnök megfosztotta polgártársait ettől a lehetőségtől." Igaz, hogy "a választás ígérgetési licitjében a Fidesz mérföldekkel körözte le a kormánypártokat", de míg "az ellenzéknek csak az ígéreteiért kell helytállnia, a kormánynak azért is, amit az állampolgároktól kapott felhatalmazással tett és tesz, amíg megbízatása le nem jár". Gyurcsány pedig a kormány tetteit és azok kockázatait illetően tudatlanságban tartotta az országot, és "ez az ő külön, másokéval össze nem keverhető felelőssége".

Gyurcsány nem kerülheti el, hogy "fölvesse a bizalmi kérdést a parlamentben. A kormánypártok két ésszerű lehetőség közt választhatnak." 1. Találnak olyan kormányfőjelöltet, akinek a személyében gyorsan meg tudnak egyezni, mert a bizonytalanság a forint olyan árfolyamzuhanásához vezethet, ami "nagyobb csapás a legkeményebb megszorító intézkedéseknél is". 2. Ha ez nem sikerül, akkor a kormányfőnek úgy kell bizalmat kérnie, hogy államférfiként megszólalva világossá teszi, hogy "rálát cselekedetei aggályos voltára", "átgondolta és sajnálja a történteket". A választónak szüksége van "garanciákra, hogy a sajnálkozás és a változtatási szándék komolyan vehető". Ilyen garancia, hogy megválik pénzügyminiszterétől, akinek személye a hazugságok és trükközések korábbi gyakorlatához kötődik, "nagy tekintélyű pénzügyi szakembert" állít a helyébe, aki szükség esetén a kormányfőnek is ellentmond. Változtat azon a gyakorlaton, hogy "a tényleges hatalom a kancellárián összpontosul", és részben olyanok gyakorolják, akik nem felelősek a parlamentnek. "Amíg a kormányfő megítélése ennyire rossz, nem képviselheti egyedül kabinetjét. Szüksége van erőteljes, meggyőző személyiségű miniszterekre, akik közt szétterülnek az elkerülhetetlen konfliktusok." Helyre kell állítani a parlamentnek felelős kormányzást, világossá kell tenni, hogy Magyarországot nem egy személy, hanem egy testület kormányozza, és etikai kódexet kell fölállítani a kormány tagjai számára.

"Sokan szavaztunk a koalícióra azért, mert nem akarjuk kormányon látni Orbán Viktort. Azért nem akarjuk kormányon látni, mert meggyőződhettünk róla..., hogy nem demokrata." De a kormánypártok csak addig léphetnek föl azzal az igénnyel, hogy a demokráciát védik, amíg "ők maguk tartják magukat a demokrácia írott és íratlan szabályaihoz. (...) Lengyelországban a baloldal összeomlott erkölcsi válságának súlya alatt. A magyar... baloldalnak még van rá esélye, hogy talpon maradjon. Ha megteszi azt, ami elkerülhetetlen."