Megmaradt a trükközés
Továbbra sem szűnt meg a költségvetési kozmetikázás - derül ki egy szeptember közepén megjelent közbeszerzési felhívásból. A kormány ugyan azt vállalta a Brüsszelben már-már elfogadott konvergenciaprogramban, hogy ezentúl a valós folyamatoknak megfelelő költségvetési számokat mutatja be, ám az államigazgatás bűvészei nem fejezték be pályafutásukat.
Az elmúlt években a mindenkori kormányzat kommunikációja nagyban épített a büdzsén kívül elszámolt tételek egyenlegjavító hatására - ha tetszik, a hazugság abban állt, hogy megfelelő trükköket alkalmazva kiadásokat nem tüntettek fel az elszámolásokban, így az államháztartás hiányát és adósságát kisebbnek láttatták a valóságosnál. A legismertebb - és legkorábbi - mutatvány az autópálya-építések árának eltüntetése. Előbb az Orbán-kabinet próbálta a Magyar Fejlesztési Bankon át kipakolni ezt a tételt a büdzséből, majd a Gyurcsány-kormány próbálkozott hasonlóval az elmúlt másfél évben. Egyik sem vált be: az évi 200-300 milliárdos kiadást nem lehetett az uniós statisztikusok és az elemzők szeme elől egyszerűen elvarázsolni - a tétel évről évre megjelent a hiánymutatókban, persze minden évben meglepetésszerűen, csak a trükk leleplezése után, rontva ezzel a kormányzat hitelét.
Gyurcsány Ferenc kormányfő a konvergenciaprogram készítésekor határozta el, hogy leszámol ezekkel a hazugságokkal is, és a valós folyamatokat kívánja bemutatni. Ez a döntés vezetett el ahhoz, hogy kiderüljön: a GDP 10 százalékát kitevő, Európában rekordmértékűnek számító deficittel küzdünk, vagyis nem lehet ezt a gazdaságpolitikát tovább folytatni. Ám hiába a miniszterelnöki akarat és a reformelkötelezettség, a trükkök élnek tovább - a kormányfő alá közvetlenül tartozó kancellárián is. Igaz, most már nem a nagy kiadások eltüntetéséről lehet szó, csak kisebbekről - a kis "csalások" nem látványosak, így kisebb a lebukás veszélye is.
A szeptember közepén - egyébként az unió közbeszerzési értesítőjében - megjelentetett felhívás erre lehet egy példa. A kancellária 20-28 ezer speciális, a készenléti szervek - rendőrség, határőrség, mentők, tűzoltók, katasztrófavédelem - által használható új Tetra rádió-készülék és 23-32 ezer ezekhez készített tartozék beszerzésére írt ki pályázatot. A készülékek a Budapesten már működő és jövőre országosan is kiépített kommunikációs hálózatban lesznek majd használatosak. Az egységes digitális rádiótáv-közlő rendszer (EDR) a korábbi, korszerűtlen URH-hálózatokat váltja, kiépítését és üzemeltetését a Magyar Telekom leánycége, a Pro-M Zrt. nyerte el tavaly, közbeszerzési pályázaton. A szolgáltató ugyan biztosít 14 ezer készüléket, ám ez az ország minden készenléti szervének felszerelésére már nem elég. Korábban is szó volt arról: a kabinet maga vásárolja meg a maradék mintegy 28 ezer készüléket - a mostani pályázat erről szól. A Napi Gazdaságnak Meichl Géza, a MeH EDR-irodájának vezetője korábban azt mondta: kezdetben azért nem szerezték be a teljes menynyiséget, mert a felmerülő igények kielégítéséhez a többi végberendezés-gyártónak is lehetőséget kívántak biztosítani.
Csakhogy a kabinet, ahelyett hogy egyszerűen megvenné a rádiókat, inkább részletfizetésben gondolkodik (tartós bérleti vagy lízingkonstrukciót kér). A speciális fizetési konstrukció egyértelmű előnye, hogy így a költségek csak 3 év alatt jelentkeznek (ennyi a meghirdetett futamidő), és nem az idei büdzsében. Legalábbis kiadási szinten, első ránézésre. Valójában ezt így nem lehetne elszámolni: a Gripen-beszerzés mutatta meg, hogy bármilyen rafinált szerződés, tartós bérleti konstrukció esetén az EU azonnal rendes bevásárlássá minősíti az akciót, ha csak felmerül az állami tulajdonlás lehetősége. Igaz, jelen esetben nem 200, hanem csak 3-5 milliárdot rejtenének el, ha sikerül (ennyire becsülik a beszerzés értékét).
Valószínű egyébként, hogy - ha a statisztikusok figyelmét felkelti az ügy - ezt így nem lehet megtenni. Ekkor azonban a nyertesnek feleslegesen fizetik majd ki a - vélhetően több tízmilliós - lízingdíjat is, hiszen a finanszírozási konstrukcióval az állam nem nyer semmit.
Ráadásul az egész bevásárlást meg lehetne úgy oldani, hogy ne terhelje agyon a költségvetést - csak ehhez más eljárásra volna szükség. Az EDR-rendszer kiépítését sikerült úgy megoldani, hogy az valós PPP-nek (a köz- és a magánszféra együttműködésének) minősüljön. Az állam itt saját feladatai ellátásához - a készenléti szervek működtetéséhez - igazi szolgáltatást vásárol, amelyben a Pro-M vállalja a működtetés kockázatait: ha nem tudja a megfelelő működést biztosítani, nem kap pénzt. (Egyébként, mint azt az augusztus 20-i vihar és a zavargások mutatták, tudja: a Budapesten már működő rendszer jól vizsgázott.)
A költségvetést kímélhetné, ha az állam ismét a szolgáltatótól kérne készülékeket, és azok ára a szolgáltatási díjba beépítve jelenne meg. Ekkor a szolgáltatás része volna a rendőröknél, mentőknél és tűzoltóknál lévő terminálok biztosítása is. Csakhogy a pályázatból éppen a Pro-M-et zárták ki egy laza mozdulattal: a beszerzéshez ugyanis lízingreferenciákat kért, amelyekkel a szolgáltató nem rendelkezik. Így aztán marad, ami volt: egy átlátszó trükk, amelylyel egyszer már lebuktunk, de talán most - kicsiben - nem veszik észre.
