Az al-Dzsazíra körül azóta dúl a vita, amióta 1996-ban, a katari emír támogatásával létrejött. (Katar félsziget, a tv-csatorna neve arabul félszigetet jelent.)

Az amerikai kormány kezdetben „a demokrácia világítótornyának” nevezte az egész nap sugárzó hírtelevíziót, amiért az megtörte a tabut, és bírálni merte a korrupt és elnyomó közel-keleti rezsimeket, sőt, interjúkat készített izraeliekkel.

„Az al-Dzsazíra – állapította meg a Foreign Policyben Hugh Miles, aki könyvet is írt az arab hírtévéről – a szólásszabadság és másként gondolkodás olyan szintjét biztosítja, amilyennel ritkán találkozunk az arab világban.” Csakhogy ez azzal jár, hogy nemcsak izraelieket szólaltatnak meg, hanem adásidőt biztosítanak a Hezbollah, a Hamász, az Arab Testvériség képviselőinek, sőt még Oszama bin Laden videóit is lejátsszák. Ezért aztán Rumsfeld amerikai hadügyminiszter egyenesen „terrortévé”-nek nevezte az al-Dzsazírát, Bush elnök pedig állítólag Tony Blairt győzködte, hogy le kellene bombázni a hírcsatorna központját.

A nyugati közönség hozzászokott, hogy a médiában „Oszama bin Laden szócsövének” bélyegzik a tv-csatornát – folytatja Miles –, de azt kevesen tudják, hogy Rijádban, Teheránban és a többi közel-keleti országban sem beszélnek róla hízelgően, sőt minden eszközzel akadályozzák, hogy műsorai eljussanak a nézőkhöz. Szaud-Arábiában megtiltották a cégeknek, hogy hirdessenek az al-Dzsazírán, és a kormány 2003-ban al-Arabija néven ellen-televíziót alapított Dubaiban. Irán azzal vádolta meg a hírtévét, hogy erőszakos ellenállásra bujtogatja az arab kisebbséget az országban, és ezért betiltotta. A jordán kormány bezáratta az al-Dzsazíra ammáni irodáját, és visszahívta katari nagykövetét. A sértődött országok sorát még sokáig lehetne folytatni.

A nyugati sajtóban sokat emlegetett „arab utca” embere is gyanúsnak találja az al-Dzsazírát, és a CIA és a Moszad kezét sejti benne. Hát még a „perzsa utca” embere! „A hírtévét amerikai és izraeli ügynökök alapították azzal a céllal – olvassuk a Teheran Timesban Az al-Dzsazíra pszichológiai háborúja cím alatt –, hogy megosszák az iszlám országokat, hogy a nyugatot fenyegető erőként tüntessék föl az iszlámot, hogy elszigeteljék az Egyesült Államokban és más nyugati országokban élő moszlimokat, és felekezeti ellentéteket szítsanak a síiták és szunniták között a Közel-Keleten.”

A tuniszi Khaled Shawkat, a Hollandiában működő Center for Promoting Democracy in the Arab World igazgatója viszont radikális iszlamista összeesküvést orront. “Az al-Dzsazírát a Moszlim Testvériség eltérítette eredeti céljától” – írja Shawkat. A hírtévé valamikor „a demokrácia és az emberi jogok ügyét képviselte az arab világban”, mára azonban „egészen a radikálisok uszályába került”.

Most, hogy az al-Dzsazíra angol nyelvű adás elindítására készül – amit 2006 áprilisára terveztek, de aztán elhalasztottak –, még jobban felforrósodott körülötte a levegő.

Az angol adás vezetői attól tartanak – számol be a Guardian –, hogy az arab tulajdonosok „túlságosan beleavatkoznak” a szerkesztésbe, azok meg nem szeretnék, ha az angol változat „csütörtököt mondana”, és „valami felvizezett BBC vagy CNN” lenne belőle.

A Friends of Al-Jazeera blogportál az óriáscégek befolyásától félti a szabad sajtót, és az arab hírcsatornában az újságírás becsületének utolsó mentsvárát látja. Az egyik blogger azonban attól tart, hogy az angol adás „BBC-s hátterű, izraelbarát” elemek kezébe kerül.

Ez talán csak vicc, hiszen a BBC leplezetlenül elfogult Izraellel szemben. Azt pedig, hogy az angol adás elindítása – mint a tuniszi Shawkat képzeli – azért késlekedik, „mert a brit menedzserek nem voltak hajlandók hűségesküt tenni az Iszlám Testvériségnek”, mindenképpen rossz tréfának kell tekintenünk. Bár terjesztője bizonyára nem annak szánta.