Több lehetőség kínálkozott a probléma megoldására; például az, hogy valamelyikünk reggel lemegy a boltba tojásért, de ez hétköznapi tett lett volna, úgyhogy magamban már fogalmaztam is (bízva fiam támogatásában, aki éppen aludt): "Ezúton követelem feleségemtől, hogy rántotta várjon az asztalon, különben alkotm..."

Nem azért mondom, de másnap rántottát reggeliztem.

És javaslom is mindenkinek, hogy bármifajta problémája van - büdös a házmester, késik a villamos, meleg a sör - rögvest írjon petíciót, és igenis harcoljon, álljon ki a jogaiért. Itt van mindjárt a mi demokráciánk egy kis, "eltiporni kívánt" csoportosulása: a futballszurkolóké. Az tarthatatlan, hogy - mint közlik - az MLSZ vezetői közül senki nem veszi őket komolyan, hogy lecsőcselékezi mindet, továbbá, hogy a szövetség elöljárói nem mondanak le rögvest, amikor a drukkerek arra kérik őket. Márpedig azt, hogy az elöljárók milyenek - alkalmasak-e vagy sem -, tudjuk, ebben köztünk sok vita nincs, miként az sem képezheti lamentálás tárgyát, hogy a csőcselék minősítés túlzás; a komolyan vevés nem is lehetne kérdés.

Az a minimum tehát, hogy a szurkolók petícióval sétálgattak tegnap, fixírozva a 2012-es Eb-rendezés lehetséges vendéglátóit tesztelő UEFA-bizottság tagjait.

Rég láttam én már ennyi békés, az igazságot kereső, jól fésült ferencvárosi, újpesti, debreceni (stb.) szimpatizánst. Illetve hát: nem is olyan rég láttam néhányat, csak akkor speciel nem látszottak ennyire békésnek, meg jólfésültnek sem. Mint a ferencvárosi főszervező a távirati irodának nyilatkozta: "Magyarországon példa nélküli összefogás alakult ki a korábban egymáshoz ellenségesen viszonyuló drukkerek között is, ami azt mutatja, hogy a szurkolók elégedetlenek a jelenlegi helyzettel." Milyen igaz! És e passzustól már csak egy lépés a "béke" akarása: "A távlati cél - szögezik le -, hogy a szövetség tekintse partnernak a szurkolókat, és ne kezelje ellenségként őket."

Nehéz volt palástolni megindultságomat, amikor e sorokat olvastam; lelki szemeim előtt megjelent megannyi, egymás hátát lapogató, Halász Judit-dalokat éneklő, jaffát kortyolgató drukker, amint petícióval a kézben baktat, igyekezvén jó benyomást kialakítani hazánkról, különös tekintettel az Eb-rendezésre.

Diktáljanak csak, fiúk!

Én is így tettem, és, ugye, reggel rántottát ehettem.

Igaz ugyan, hogy megelőzően a fiammal kézen fogva mentünk el a boltba, hogy anya hadd aludjon még egy kicsit, de ezt a végeredmény szempontjából vehetjük akár másodlagosnak is.