- Hogyan bukkantak új háborús bűnösre 2006-ban?

- Teljesen véletlenül akadtunk rá, Skóciában valaki csendőrmúltjával és a zsidók deportálásában való részvételével dicsekedett. Meglátogatta egy emberünk, hogy kiszedje belőle a részleteket. Ekkor elmesélte, hogy kapcsolatban van egy nála jóval magasabb rangú egykori csendőrkapitánnyal, Képiró Sándorral.

Eredetileg jogász végzettsége van, magas rangú csendőrtiszt volt, akit kétszer is elítéltek, de soha nem ülte le a büntetését és háborítatlanul él Budapesten. Az újvidéki vérengzések idején, 1942 januárjában előállított 150-200 embert, akit parancsára kivégeztek. Parancsnokként és parancsok végrehajtójaként is súlyos felelősség terheli. Eleinte írásban kérte az utasítást a gyilkolásra, mire azt a választ kapta, hogy csak szóbeli utasítás létezik, de mégis engedelmeskedett. Mindez benne van a 1944-es ítéletben. Ő maga azt állítja, hogy 1942-ben csak kapitányhelyettes volt, de 1944-re, a deportálások idejére már bizonyosan ő volt a legmagasabb rangú csendőrtiszt Újvidéken. Még soha nem volt olyan háborús bűnösünk, akit már elítéltek, s ezért elvileg nem lenne szükség nyomozásra, tanúkra, csak végre kéne hajtani az ítéletet. De ehelyett igazi kaffkai történettel szembesültünk. Augusztus elsején bemutattuk a magyar illetékeseknek a bizonyítékainkat és elmondtuk, hogy hol él Képiró Sándor. Jugoszláviában is háborús bűnösnek számít.

- Miért ítélték el kétszer?

- Még a háború alatt, a Horthy-érában bíróság elé állítottak három katonatisztet és tizenkét csendőrt az Újvidéken történtekért. Akkor Képiró 10 évet kapott. Aztán 1944-ben, a németek bevonulása után a többiekkel együtt szabadlábra került, de 1946-ban egy újabb népbírósági eljárásban már 14 évre ítélték. Újvidéken 4000 zsidó élt, közülük kb. 800-at 1942 januárjában meggyilkoltak.

- Mit lehet tudni az 1944-es szerepléséről?

- Erre valószínűleg a ,46-os peranyaga derítene fényt, nyilván tanúvallomások, bizonyítékok is vannak benne. A magyar hatóságok augusztusban azt mondták, hogy meg kell vizsgálni az ítéletet, mert ha háborús vagy népellenes bűnöket hajtott végre, akkor ma is végre lehet hajtani, míg ha "csak" gyilkolt, akkor elévülhet. Ekkor megnyugodtam, mert biztos voltam benne, hogy az ítéletben szerepel a háborús bűn vagy a népirtás. Csakhogy a mai napig nem találták meg az 1946-os iratokat. Először arra hivatkoztak, hogy augusztus a szabadságolások ideje. Később szeptemberben már magam is erőfeszítéseket tettem az anyag megszerzéséért, sikerült átadnom a 1944-es ítélet szerb fordítását, 80 oldalt, amiből 5-6 Képiróval foglalkozik. Azt mondták, hogy a lefordításához 30 napra van szükség, mire a szerbeknél előkerült a magyar változat is. Egy katonai bírónak ennek alapján kell majd eldöntenie, hogy le kell-e ülnie a büntetését. De szerdán, Pesten azt mondták, hogy kicsi az esély, mivel nem gyilkosság, hanem az állam elárulása címén ítélték el, a szöveg szerint szégyent hozott a hadseregre. Ez pedig nem számít háborús bűnnek és elévül.

- Feltételez esetleg valamiféle tudatosságot a bürokratikus nehézségek mögött?

- Semmiféle konspirációt sem tudok bizonyítani. De elképzelhetőnek tartom, hogy amikor visszatért Magyarországra, ő gondoskodott a papírok megsemmisítéséről.

- Nem mindegy, hogy egy 92 éves ember a börtön kórházában hal meg vagy szabadlábon?

- Bár sok év telt el a bűntény óta, ettől egy bűnös mégsem válhat ártatlanná. Képiró Sándor éppen annyira bűnös 2006-ban, mint 1946-ban volt. Ha időhatárt szabunk a bíróság elé állításhoz, akkor ezzel azt mondjuk, hogy lehet népirtásokat végrehajtani, majd el kell érni egy bizonyos életkorhoz, és utána az illető ismét szabad ember, el lehet kerülni a büntetést. Én minden elévülést elvből erkölcstelennek tartok és ellenzek.

Efraim Zuroff