Azt gondoltuk: a kiállításra meghívott és beengedett pedigrés kutyák gazdái jól neveltek, hoztak magukkal kislapátot és zacskót, s legalább egy ilyen helyen teszik, ami egyébként is a dolguk, vagyis eltakarítják kedvencük nyomát.

De nem.

Odabent már meg sem lepődünk azon, hogy a kiállítás kísérő programjainak semmi köze a kutyákhoz: felfújt légvárakban ugrálhatnak a gyerekek, de itt is erősen vigyázniuk kell, nehogy a környéken ürülékbe lépjenek. Szakkönyveket sehol sem árulnak, örülhetünk, amikor legalább az egyik tenyésztőtől meg tudjuk vásárolni az afrikai oroszlánkutyákról szóló kiadványt. A fajtába mindjárt bele is szeretünk, miután azt olvassuk róla: "nagyon érzékeny, finom lelkű kutya, intelligenciája kivételes, az embernek partnere akar lenni és nem rabszolgája, aki csupán végrehajtja a parancsot". Ezt a tulajdonságát különösen akkor értékeljük, amikor a kifutón is meglátjuk őket. Amíg másutt farokcsóváló, tip-topra stuccolt pudlik nyargalnak a füvön, addig ezek a leginkább vizslára hasonlító, de annál valamivel robusztusabb egyedek elegánsan, szinte sztoikus nyugalommal végzik a feladatukat. Persze találunk még hasonló tulajdonsággal bíró kutyákat, mint amilyen például a méltóságteljes dán dog vagy az okos német juhászkutya, s a pulik sem okoznak csalódást. Az utóbbiak körében egy kivételes típussal is megismerkedhetünk: egy maszkos fakóval, amely Mufurc névre hallgat, ám nevével ellentétben meglepően kedvesen nyalja meg a szandálból kikandikáló nagylábujjunkat. Gazdájáról, a kisújszállási Antal Ferencről később kiderül: ő a Hungária Puli Klub tenyésztésvezetője. Elmondja: a fakó arról ismerszik meg, hogy nem fehér és nem is fekete, hanem inkább hamvas ezüstszürke a színe, "maszkossága" pedig abban rejlik, hogy az orra körüli résznek külön fekete rajzolata van.

A kutyakiállítás spontán vásár is egyben: a tenyésztők elsődleges célja, hogy a legszebb állatokat bemutassák, versenyeztessék, de azért legtöbbjük a vevőszerzésben is érdekelt. Akad, aki hoz magával kölyökkutyákat, ezeket a legegyszerűbb eladni, akár a helyszínen is megköthetik az üzletet. Mások laptoppal érkeznek, s az érdeklődőknek saját honlapjukat mutatatják, itt találhatók fotók a kiválasztott kutyákról. Az árak változóak, de jellemző, hogy ötvenezer forint alatt nemigen vehetünk törzskönyvezetett kölyköt, szinte egyik alomból sem. Ezért az árért viszont egy megszűrt, beoltott, sőt a mostani elvárásoknak megfelelően azonosító csippel is megjelölt kiskutyát kapunk. A megbízható tenyésztő nemcsak a vásárlás napján, hanem később is ellátja a vevőt jó tanácsokkal a kutya neveléséről, táplálkozásáról, kiképzéséről.

Más a helyzet, ha csomagtartóból vásárolunk kölyköt - ilyenkor reklamációnak nemigen van helye később. A kecskeméti kiállítás helyszíne előtt, a kerítésen kívül is ott sorakoztak a nyitott csomagtartós autók, s bennük dobozkákban a kiskutyák. Jellemzően angol spánielek nyüszögtek, gazdára várva, de akadt néhány tacskókölyök is. Az árak tizenötezer és harmincezer forint között mozogtak, de ezért törzskönyvet nem, csak az oltásról szóló igazolásokat kaphattak a vevők. A kölyök spánieleknek amúgy nagy volt a keletjük, bakfislányok estek tőlük extázisba, s zsebpénzüket, malacperselyből kivett tartalékaikat összedobva próbáltak alkudni a szemüket még alig nyitogató kutyabébikre. Amikor egyet sikerült megszerezniük, mindjárt rózsaszín masnit kötöttek a nyakába, s úgy vitték hazafelé, arcukon az újdonsült kutyatulajdonos büszkeségével.

Kiskutyát vegyenek!