Ennek az iskolának - mint azt Rázsi Botond igazgatótól megtudom - angol, francia és német partneriskolákkal van kapcsolata, így egyszerre három nyelvterületről is fogad cserediákokat.

Az egriek vendégül látnak egy hétre külföldi diákokat, akik később viszonozzák a meghívást. A magyarok számára ez kiváló nyelvtanulási- és gyakorlási lehetőség, a nyugat-európaiak számára pedig jó alkalom arra, hogy megtapasztalják: a Lajtától keletre is van élet. Az igazgató azt mondja, hogy legkevésbé a német diákok csodálkoznak rá az országra, amire magyarázat a földrajzi közelség és a két ország közötti szorosabb kulturális kapcsolat. De az angol gyerekek hétköznapjaiban nincs jelen Magyarország. Az egyik diák azon döbbent meg, hogy a magyar gyerekek ugyanúgy öltözködnek, mint az angol tinédzserek. Egy másik azon csodálkozott, hogy ugyanazokat a könnyűzenei slágereket hallgatják. Egy harmadik pedig akkor vonta föl a szemöldökét, amikor a fölszolgált ételeket meglátta, azok alkotóelemei ugyanis megegyeztek a brit menzáéval: rántott hús, sült krumpli, paradicsomos tészta, gyorsrizs. A hat-hét éve nálunk vendégeskedett nyugati cserediákok közül elég sokan visszajáró vendégek lettek, s jönnek hozzánk minden évben - köszönet érte a slágerzenét hallgató és divatosan öltözködő magyar tinédzsereknek. No meg a húsnak és a sült krumplinak.