Az értelmező kéziszótárban a "hazudik" címszó alatt a következő áll: "tudatosan valótlant mond", vagyis szándékosan olyat állít, ami nem igaz. Az ígéret nem hazugság. Az értelmező szótár szerint aki ígér, az "(többé-kevésbé) kötelező erővel kinyilvánítja, hogy vkit részesíteni fog vmiben, ill. hogy vmit megtesz." Ennek értelmében Gyurcsány Ferenc nem hazudott, amikor azt ígérte, hogy adót csökkent, majd a választások után adót emelt, hanem megszegte ígéretét. Orbán Viktorról nem állíthatjuk, hogy választási ígéreteiben hazudott, hiszen nem lett alkalma betartani vagy megszegni ígéreteit.

A média nyelvhasználatában nemcsak a "hazudik" és az "ígér" szavak jelentése mosódik össze, hanem a "vélemény" és a "hazugság" szavaké is: sokan véleményeket is hazugnak tartanak; nem tesznek különbséget aközött hogy "valami nem igaz" és hogy "valakinek nincs igaza". A Népszabadságban Tóth Ákos szeptember 24-én a következőket írja Orbán papírszobrai című cikkében: "Ismerősek ... Orbán mondatai ... : álljunk ki a demokráciáért, mert a nép majd »alkotmányos okoskodás nélkül megvizsgálja, hogy amit a demokráciától vár, azt most nem kaphatja meg.« Ez az állítása közönséges hazugság."

Orbán Viktor mondata - mely nem állítás, noha van benne sok állítmány, hanem felszólítás - egy véleményt jelenít meg. (Vélemény: "vkiről, vmiről alkotott nézet, ítélet, felfogás".) Egy vélemény pedig nem lehet hazugság. Véleménnyel lehet egyetérteni vagy nem egyetérteni. Ha Tóth Ákos meg akarja győzni az olvasót arról, hogy Orbán Viktor véleményével nem lehet egyetérteni, akkor ezt érvekkel kellene alátámasztania.

A kiszivárgott balatonőszödi Gyurcsány-beszédről elhangzott véleményekben is több dolog összekeveredik. A tartalom mellett a beszéd stílusa is a viták középpontjába került. Esterházy Péter, Nádas Péter, Radnóti Sándor a Népszabadságban, neves értelmiségiek a televíziókban otthoni, informális, nem nyilvános beszédnek tartják, melyben az obszcén és trágár kifejezések a helyükön vannak. Ezeket a véleményeket badarságnak tartom.

Nem azért badarság, mert nem értek egyet a véleményükkel, hanem azért, mert helytelenül írják le, mi határozza meg a nyelvhasználatot. Esterházy és Nádas mesterien használják a nyelvet remekműveikben, de a nyelvről való beszéd nem az ő asztaluk. A nyelvészek szerint a nyelvhasználat formális vagy informális jellege nemcsak attól függ, hogy puszipajtások között vagyok-e vagy sem. Ez csak a nyelvhasználatot meghatározó beszédhelyzet egyik eleme. A többi elem legalább ilyen fontos: a téma, a kontextus, a társadalmi szerepek, a műfaj és a kommunikáció célja.

Az őszödi beszédnél a téma az ország helyzete a választás előtt meg után; a kontextus egy nagy terem, ahol a mikrofon mögött az elnökségi asztalnál ülő szónokkal szemben 190 ember ül csendben, és ahol szokás szerint az utókor számára hangfelvételen (és talán jegyzőkönyvben is) rögzítik az elhangzottakat: a szónok a kijelölt miniszterelnök, a hallgatóság a nemrég parlamenti többséget szerző politikai párt képviselőcsoportja; a műfaj a szónoki beszéd (25 perces monológ); a szónok célja a hallgatóság meggyőzése. Ez a beszédhelyzet nem azonos azzal, amikor ugyanezek az emberek más szerepben, például a beszéd után barátként söröznek és az útiköltség visszatérítéséről csevegnek. Azzal a beszédhelyzettel sem azonos, amikor két frakciótag, akik netán házastársak, a találkozóról hazamenve tányérokat kezdenek egymás fejéhez vagdosni, és a férj azt kiabálja, hogy "Te büdös kurva, már megint megcsaltál!" A nyelvhasználatot dokumentáló bőséges szakirodalom alapján elmondható, hogy a balatonőszödi kihelyezett frakcióülés beszédhelyzetében a szónok igenis szokatlan regiszterben beszélt.

Abban azonban egyetértek Nádas Péterrel, hogy ez egy nagyszerű beszéd volt, a retorika csúcsa. Az a jó szónoki beszéd, amely meg tudja győzni a hallgatóságot. Ez a szónoknak sikerült, és jelezvén, hogy itt valami rendkívüli dologról van szó, a szokatlan regiszter is hozzájárulhatott a hallgatóság meggyőzéséhez.

A politikusok között mindig is sok jó szónok akadt. Kortársak és történészek szerint ilyen volt például Adolf Hitler. A Magyar Nemzet szeptember 23-i számában Körmendy Zsuzsanna idéz a náci kancellár egyik beszédéből, melyet 1939. augusztus 22-én mondott a legfelső hadvezetés tisztjei előtt: "nem az igazság számít, hanem a győzelem." Körmendy kiragad az egész beszédből egy mondatot, pedig egy beszédet csak az egész ismeretében lehet értelmezni. Ha a Gyurcsány beszédből kiragadjuk azt a mondatot, hogy "Amit... meg lehetett csinálni úgy, hogy nehogy a választási kampány utolsó heteiben előkerüljenek olyan papírok, hogy mire készülünk, azt megtettük.", akkor sem érthetjük meg az egész beszéd üzenetét.

Körmendy azt sem kutatta, mi volt Hitler szándéka a beszéddel, hanem útjára bocsátotta a mondatot, és az olvasóra bízta az értelmezést. Azt az utat választotta, amit a szövegekkel foglalkozó filológusok, irodalmárok, nyelvészek egyik tábora követ. Az ebbe a táborba tartozó Umberto Eco szerint "A szöveg megvan, és hat, ahogyan hat. [A szöveg] járja a maga útját." (A rózsa neve, Budapest, 1994. Európa, 587-8. o.)

A szövegekkel foglalkozó szakemberek másik tábora szerint úgy tudunk egy szöveget jól értelmezni, ha tisztában vagyunk a keletkezés körülményeivel és a szerző szándékával. Míg az Eco-féle irányzat hívei a szöveg és a befogadó közvetlen kapcsolatát helyezik előtérbe, a másik tábor szerint a keletkezési helyzet rekonstrukciója segíti a szöveg megértését. Egy szöveg értelmezésénél nem arról van szó, hogy ki érti jól a szöveget, kinek van igaza. A szakemberek két tábora békésen él egymás mellett, és eközben minden szövegnek rengeteg értelmezése születik.

Elég valószínű, hogy jelen kis írásomat is sokféleképpen fogják értelmezni az olvasók. Lesz olyan közöttük, aki olvasás közben azon tűnődik majd, ki a fene ez a nő, és mit akarhat. Mások talán a szöveget olvasva saját gondolataikat is hozzáteszik.

N. Tóth Zsuzsa
nyelvész, egyetemi oktató

A szeptember 17-én kiszivárgott balatonőszödi beszéd teljes szövege itt olvasható; a hangfelvétel itt tölthető le.