A magyar nyelv szépsége és összetettsége még az első hallásra torzszüleménynek tűnő szavak esetében is megragadható. Vannak a köznyelvre szinte lefordíthatatlan kifejezéseink, amelyek távolinak, homályosnak, a hozzájuk kötődő képzetek miatt riasztónak tűnnek. Ilyen, mondjuk, a közigazgatás. Vagy az önkormányzat.

Ha önkormányzat, hát: Ön kormányoz. Vagy - önmagát kormányozza. Vezeti. Maga magáról rendelkezik. Mivel az önkormányzat különböző típusú települések ügyeit intézi, a település lakói a maguk ügyei fölött rendelkező testületeket választanak. Maguknak. És mivel megvan a választás szabadsága, a testületeket olyanokra szabják, amilyenekre ők akarják. Ez komoly erő.

Az erő, ha jó, láthatatlan, mint a jó önkormányzat és az önkormányzat jó vezetője, a polgármester. Nem kell láthatóvá válnia, mert átéli a település lakóinak életét. Mert alkalmazkodik hozzájuk, mert felelősséget érez irántuk. Mert nem azt méricskéli, fejét vakarva, hogy az ottfelejtett rohadó homokzsákok elhordása vajon kerületi feladat-e vagy fővárosi, hanem megoldja a helyzetet, és eltűnnek a koszlepte homokzsákok. A jó polgármester találékony. Nem azon kesereg, hogy a település mennyire rossz helyzetben van - a kiutakon töpreng. Ha kell, a falu nevéből kovácsol előnyt, akár Nagykarácsonyban.

Az sem baj, ha az erő olykor látható. Ha programokkal, víziókkal társul. Ha az erő teremtő, akkor fejlesztések képében jelenik meg. Egy utca lebetonozása, csatornázása, egy közösségi épület létesítése ugyanolyan erőpróba, mint egy befektető helybe csábítása. Mint munkahelyek teremtése. A látható és a láthatatlan erő attól válik hatóképessé, hogy átlátja lehetőségeit, s azokkal okosan él. Nem vág bele mindenbe. A település lakóit nem sodorja erőfitogtatásból vagy érzelemtúltengésből olyan helyzetbe, hogy adott esetben az életminőség-fejlődés lehetőségét vegye el tőlük. Ezért képes okos kompromisszumokra. A polgármester, képviselő-testülete kontrollja alatt, dönt. Döntéseinek kihatása a legközvetlenebb csatlakozópont mindannyiunk életéhez.

Ez talán a legkomolyabb felelősség. Iskolák, rendelők, kórházak fönntartásáról vagy megszüntetéséről okosan dönteni, ugyanakkor nívót teremteni. Területek fejlesztéséről határozni, épületek lebontását vagy újak fölhúzását elrendelni. A szemétszállítást, a közlekedést megszervezni, a hulladék elhelyezését megoldani. A környékbeli falvakat az elképzelésekbe bevonni. Fölkarolni őket. A közös célokból a legjobbakat megtalálni, kiaknázni, megvalósítani.

Ilyen felelősséget csak a települések lakóinak fölhatalmazásával lehet gyakorolni. Erről szólnak az önkormányzati választások. Jelöltek mérettetnek meg, településfejlesztési, sokszor településfilozófiai programok ütköznek - az adott lakó- és nem alvóhelyen élők pedig a nekik tetszőbbről, elfogadhatóbbról döntenek.

Vagyis: az önkormányzati választások az önkormányzatokról döntenek. Az önkormányzatok mozgásterét, azt, hogy erejükkel hogyan éljenek, meghatározza a kormány, illetve az Országgyűlés. Az Országgyűlés összetételéről egy másik választás rendelkezik: a parlamenti. Most úgy adódik, hogy a Fidesz elnöke e két jól elkülöníthető tartalmú és lényegű választást egymásból következőnek neveztetné ki - a parlamenti választások harmadik fordulójának. Jogában áll így gondolni, jogában áll az önkormányzati választások eredményéből következtetéseket levonni. Jogában áll a kormánynak is. Ki abból az adatsorból, ki ebből dolgozik majd. Mondhatja (ne legyenek illúzióink, mondani fogja) mindkét fél "a választók fölhatalmazást adtak arra" kezdetű mondatot, amit ki-ki a maga ízlése és szájíze szerint fejez majd be. És a választók adnak is fölhatalmazást. Arra, hogy milyen irányokba mozduljon a településük.

Könnyen játszhatunk a szóval, de mégse játsszunk, jobb lenne komolyan venni: önkormányzat. Önkormányzás. Tehát: ön kormányoz, saját maga felett rendelkezik. Maradjunk mi meg ennél, mert minden más értelmezés tagadja a kifejezés lényegét, tehát hamis.