Reykjavíktól Elisztáig
Ma már történelem, ami akkor tömör izgalom volt: Bobby Fischer az első két játszma elvesztése után lenyűgöző teljesítményt nyújtva, "kiütéssel" győzött! A visszatérő botrányok és az akkor még páratlanul magas, 250 ezer dolláros díjalap nyomán az egész világ Reykjavíkra figyelt; Izland és a fővárosa bevonult a köztudatba.
Hasonló a helyzet a Kalmük Köztársaság fővárosában, Elisztában most zajló címegyesítő világbajnoki döntőt illetően. A média és az internet élő közvetítésének segítségével naponta százezrek követik minden idők leglátványosabb csatáinak egyikét (www.worldchess2006.com). Az eddigi négy parti alapján a szakemberek szuperlatívuszokban nyilatkoznak, ami elsősorban a Nemzetközi Sakk Szövetség (FIDE) világbajnokának, vagyis az e pillanatban vesztésre álló bolgár Veszelin Topalovnak az érdeme. Azért a hozzáértők a korábbi Kaszparov-tanítvány, a klasszikus világbajnoki címet utoljára birtokló Vlagyimir Kramnyik játékáról sem fanyalognak...
Topalov ambíciója, energiája, kompromisszum nélküli, fékezhetetlen stílusa mindenkit lenyűgöz. Az első találkozón a bolgár feketével, gyaloghátrányban nem volt elégedett a döntetlennel. Úgy tetszett, nyugodtan pilinckázhat, csak ő nyerhet. Csakhogy túlfeszítette a húrt, ráadásul a kritikus pillanatban már nem maradt ereje megkapaszkodni a lejtőn. Kramnyik rezzenéstelenül, a játszma után ellenfelét tiszta szívvel dicsérve gyűjtötte be a pontot.
A második csata a világbajnokságok történetének legizgalmasabb partijainak egyikeként archiválódik. Topalov világossal játszva, nagyvonalú gyalogáldozattal támadást indított Kramnyik masszívnak látszó királyállása ellen. Az internetes nézők és a sakkprogramok nem jeleztek reális veszélyt, Kramnyik előnyét állapították meg. De nem számoltak a bolgár fiatalember kreativitásával, aki meghökkentően váratlanul, "ingyen" felajánlotta vezérét Kramnyiknak! Mindenkiben megállt az ütő, még Kramnyikban is, aki az áldozatot először - helyesen - elutasította, csakhogy két húzással később rosszul ütött vissza egy figurát. Topalov könnyen nyerhetett volna, ám az a vihar, amelyet ő idézett elő, saját koncentrációját is szétzilálta. Elvétette a lépést, de sebaj! Újabb támadást szervezett, majd amikor ezt is elrontotta, az egyre fogyó figuráit átcsoportosította, s utolsó rohamra lendült. Ismét a győzelem határára ért, azonban megint hibázott, sőt, még a döntetlen is kicsúszott a kezei közül. A fantasztikus szellemi és lelki erejéről ezúttal is tanúbizonyságot tévő Kramnyik pedig már másodszor nyerte egykedvűen a partit, s természetesen ellenfele teljesítményét újra megdicsérte.
A következő két sakkháború is vérre ment, de az egyensúlyt egyiküknek sem sikerült megbontania, így a tizenkét partira tervezett összecsapás negyedik játszmája után Kramnyik 3:1-re vezet Topalov ellen.
A két, egyaránt harmincegy éves fiatalember a meccs végeredményétől függetlenül ötszázezer dollárral gazdagodik. A biztos díj ellenére a címegyesítési rangadó tétje nem csekély. A győztes egyedül maradhat a fekete-fehér világ csúcsán, a következő vb-ciklusban csak a döntőben kell asztalhoz ülnie. A vesztes pedig minden előjogát elveszti, a sakkozás koronájáért elölről kezdheti a harcot.
A párharc ma folytatódik. Ha a többi játszma is hasonlóan küzdelmes lesz, akkor még sokak térképére felkerülhet Kalmükföld és fővárosa, Eliszta...
