Nagyobb cserépben kényelmesebb
A meleg napok elmúltával sok, szabadban nyaraltatott növényt a telelőhelyre kell cipelni. Ilyenkor van mód a cserepüket kinőtt növények átültetésére is. A hozzáértő kertészek véleménye megoszlik az átültetés legjobb idejéről. Vannak, akik a tavaszra esküsznek, mások az őszre. Az igazság az, hogy az egyes növénycsaládok más-más időpontot igényelnek. Az őszi átültetés inkább azoknak kedvez, amelyek teljes levélzettel vészelik át a téli nappalokat. A sötét, hűvös helyen telelőket tavasszal ültessék át. Az átültetés közben megfigyelhetők az esetleges vészjelek. Ha felismerik a legyengültségre utaló vöröses, barna vagy világos levélfoltokat, amelyeket különböző gombabetegségek okoznak, vagy a szürkepenészt, a lisztharmatot, és eltávolítják a fertőzött leveleket, valamint súlyosabb esetben gombaölő szerrel védekeznek, akkor a növénynek esélyt adnak a túlélésre. A gombabetegségek jelzik azt is, hogy ezeket a növényeket túlságosan bőven öntözték, számukra nem megfelelő árnyékos és zárt helyen voltak. Értelemszerűen váltani kell, mert a szellős, világos helyen a gombák nem támadnak. Az átültetés közben kiderülhet, hogy miért gyengélkedett egész nyáron a növény. A lankadó, hervadó levélzetért a szártőrothadás a felelős. A gombák a húsos, nedvdús szárú növényeket a gyökér és szár találkozásánál támadják meg. Az ilyen növényt ki kell dobni. A gyökérrothadást elsősorban a hűvös környezet és a hosszú vízben állás okozhatja. Ha a föld feletti részek erősek, akkor a beteg gyökereket le kell vágni, a megmaradtakat pedig vízsugárral érdemes lemosni. Ezután következhet az ültetés.
A szobanövények a nyár végén jelzik azt is, hogy milyen tápanyagra vágynak. Ha kevés a nitrogén, megáll a fejlődés, és a levelek sápadnak. Ha a levelek a megszokotthoz képest kékes színűek, akkor kevés a foszfor. Az ilyen növények nem is hoznak virágot. A pöndörödő, barnuló levélszél és az alsó levelek szokatlan hullása a káliumhiány jele, ilyenkor ugyanis felbillen a növény vízháztartása. Ha a levelek sárgulnak és a széleik kiszáradnak, akkor a vasból van kevés, a sárga, de az erek mentén zölden maradó levelek a magnézium hiányára utalnak. A hiány pontos felismeréséhez némi szakértelemre van szükség, de ennél sokkal egyszerűbb, ha rendszeresen a növényhez való tápoldatot használnak. Mindezt figyelembe kell venni az ültetőközeg megválasztáskor. Mivel télen nem szabad tápoldatozni, ezért ilyenkor inkább a szabályozott lebontású műtrágyák használata ajánlható. A földhöz keverve tartósan biztosítják a megfelelő tápanyagellátást.
Nem csak a betegségből lábadozó növények lesznek hálásak, ha a téli időszakban finomítanak az öntözési szokásaikon. Hosszú csőrű kannával úgy kell öntözni, hogy a víz ne érje a leveleket, virágot, szárat.
Az egészséges és nyáron szépen fejlődő növényeket a szokásos módon kell átültetni. Ilyenkor a kinőttnél egy mérettel nagyobb cserepet kell választani. Ha szemre is túlságosan dús a gyökérzet, akkor érdemes a föld-gyökérlabdát egy éles késsel körbevágni, és ezután ültetni az új edénybe. Az átültetés általában a legegyszerűbb gyógymód a növény elveszített életkedvének visszaszerzésére. Vannak azonban olyan növények (ilyenek például a broméliák), amelyek nem szeretik az átültetést. A már több éve élő broméliát nehogy átültessék kommersz virágföldbe! Ha mindenáron az átültetés mellett döntenek, akkor olyan kertésztől vásároljanak földet, aki broméliával foglalkozik, vagy ajánlható a kertészeti áruházakban megvásárolható különleges tápoldat. Nagyon óvatosan kezdjék a permetező tápoldatozást, első alkalommal az ajánlott dózis harmadával, majd felével, s csak akkor növeljék az előírt mennyiségre a tápoldatot, ha a növény nem tiltakozik. A broméliák táplálásakor rendkívül fontos, hogy szilárd tápsót ne használjanak.
A jövő héten a mediterrán növények téliesítéséről írunk.
