A Pentagon-iratok (Pentagon Papers) voltaképpen a sajtóban meghonosodott elnevezés arra a szigorúan titkos, terjedelmes belső elemzésre, amelyet 1967-ben rendelt meg a hadügyminisztérium - a Pentagon - elemzőitől Robert McNamara akkori amerikai hadügyminiszter. A 7000 oldalas, 47 kötetes tanulmány hivatalos neve: Az Egyesült Államok és Vietnam kapcsolatai, 1945-1967, 36 elemző, történész és szakértő dolgozott megírásán. 4000 oldalnyi dokumentumot és 3000 oldalnyi elemzést tartalmazott.

1971 elején Daniel Ellsberg részleteket juttatott el a szigorúan titkos munkából a The New York Times című lapnak, amely júniustól részleteket közölt belőlük. Ezekből kitűnt, hogy az amerikai kormány jóval azelőtt titokban kiterjesztette az indokínai bombázásokat Laoszra és Észak-Vietnam partjaira, hogy az amerikai közvéleménynek bejelentették volna az ilyen akciókat - bár előzőleg még Lyndon B. Johnson elnök azt ígérte, hogy a háborút nem terjesztik ki.

A Pentagon iratok közzététele Nixon elnöksége idején rontotta az amerikai kormányok szavahihetőségét és Nixon elnök számára is megnehezítette a háborús erőfeszítések folytatását - így végső soron hozzájárult a későbbi amerikai kivonuláshoz. A kormányzat először politikai nyomással próbálta meg leállítani a titkos iratok közlését, majd a szövetségi bíróságon indított eljárást ennek érdekében, de néhány nappal később a Washington Post is megkezdte további részletek közlését. A Legfelsőbb Bíróság végül többségi döntéssel alkotmányellenesnek minősítette a közlés leállítását.

A Pentagon iratok legnagyobb része nyilvánosságra került, de egyes részek továbbra is titkosak. A teljes szöveg a Lyndon B. Johnson könyvtár egyik titkos páncélszekrényében nyugszik. (MTI)