A politika köztünk születik
A franciaországi egyetemi diákgyűlések mintájára kezdeményezett hallgatói találkozó tervezett témája a tandíj, a felsőoktatás átalakítása és a hallgatói önszerveződés volt. Miután az ELTE épületét bezárták, a hálózat átvonult a IX. kerületi Tűzraktárba, ott tartották meg a fórumot. Másnap a TTK-campus előtéri szőnyegeit leterítették a vizes járdára, és körbeültek, hogy négy órán át közös dolgaikról beszélgessenek. Először néhány hálózatos körvonalazta, mi is az a Hallgatói Hálózat (nyílt és hierarchiamentes csoportosulás, amelynek célja a hallgatói érdekek megismerése és védelme), illetve hogy miről szól, miről szólhat ez a gyűlés (bármiről, amiről beszélni szeretne a jelen lévő 50-60 diák). Azután moderátort választottak, majd szavazásra bocsátották: maradhat-e a televízió kamerája (a döntés értelmében külön félkört alkottak azok, akik nem bánták, ha felvétel készül róluk, s az operatőr csak őket filmezhette), majd megkezdődött az általános vita arról, mely témák legyenek napirenden. Aztán vitára bocsátották a napirendi pontokat, majd munkacsoportokba rendeződtek.
- A Hallgatói Hálózat szinte megfoghatatlan valami, se tagsága, se vezetője, se telefonszáma - rejtélyeskedik az egyik hálózatos egyetemista, aki Che Guevará-s sapkában, laptoppal az oldalán lohol a Nemzeti Múzeum lépcsőjéhez megbeszélt találkozóra. - Formálisan nem is létezünk. Nem csoda, hogy a dékán megijedt behatárolhatatlan csoportunk szervezkedésétől, különösen a hétfő éjszaka után. Pedig mi nem irányíthatatlan tömeget akarunk, hanem békésen kommunikáló közösségeket. Szerintünk a demokrácia hitelvesztésének válságából úgy mászhat ki az ország, ha mi, civilek elkezdünk beszélgetni - fejti ki álláspontját a huszonéves politológushallgató. - Pártpolitika a hálózatban nincs, politika viszont van: köztünk születik, és rólunk szól - mondja. - A jobb- és a baloldali ifjúsági szervezetek egyaránt elhatárolódtak tőlünk, mondván: a másiknak a holdudvarába tartozunk. Ennek nagyon örülünk. A pártpolitika úgysem szereti a hierarchia nélküli szerveződéseket, mert irányíthatatlanok.
- Akkor ki irányítja a hálózatot? - kérdezem.
- Nincs központi irányítás, együtt irányítjuk mindannyian, ez a közösségi demokrácia lényege - feleli. - A honlapunkat bárki szerkesztheti, nincs egységes véleményünk, csak projektjeink vannak, amelyekhez bárki csatlakozhat. Itt minden egyes megszólaló - alkotmányos keretek közötti - véleménye sérthetetlen, amit nem kell leadni a ruhatárban, mint mondjuk egy párt vagy egy szakszervezet esetében. A hálózatban mi közösséget keresünk álmaink megvalósításához, legyen szó egy hétvégi kirándulásról vagy a tandíj körüli vitáról. Első összejöveteleink egyikén közleményt fogalmaztunk meg, amelyben elhatárolódunk minden erőszakos, kirekesztő vagy pártpolitikai megmozdulástól, így nincs miért félnünk a szélsőségektől. Egyébként is, egyelőre a hallgatók legértelmesebbje jár el a gyűléseinkre.
- Néhány zavaros ideológiájú fiatal megfoghatatlan és túldimenzionált önszerveződése - állítja a Hallgatói Hálózatról az ELTE BTK hallgatói önkormányzatának (hök) elnöke, Szávay István. - Az Alkotmány utcai gyűlésükön többen voltunk kíváncsiskodó hökösök, mint ők. Megkaptuk, hogy hierarchikus szervezetünk korrupt, így alkalmatlan az érdekvédelemre, majd vitát kezdeményeztek a felsőoktatás átalakításáról. Nem hiszem, hogy érdemben beszélgethetnénk erről úgy, hogy a jelen lévő tüntetők közül egyetlen srác olvasta az új felsőoktatási törvény szövegét. Se struktúrája, se hierarchiája ennek a komolytalan hálózatnak, amely éppen ezért működésképtelen.
- A már meglévő és elfogadott érdekvédelmi szervezet természetesen nem nézi jó szemmel, hogy új csoport lép a színre - mondja Török Gábor politológus. - Annál is kevésbé, mert az érdekvédelem sokkal egyszerűbb egy hierarchikus szervezetben egy-két tárgyalóképes vezetővel az élen, mint úgy képviselni kétszáz ember érdekeit, hogy mindenkinek a véleményét meghallgatják, hát még úgy, ha mind a kétszáz szava ugyanannyit ér. De nem kell rettegni még az ilyen szintű szólásszabadságtól sem, a hálózat megtalálhatja azokat az eszközöket és retorziókat, amelyekkel kivetheti magából az antidemokratikus szélsőségeket. Persze egy klasszikus értelemben vett anarchista, azaz struktúra és hierarchia nélküli szervezetnél mindig fennáll a veszélye annak, hogy maga a szervezet is anarchiába fullad. De hát kik, ha nem a fiatalok próbáljanak új utakon járni? Még akkor is, ha a történelem nem feltétlen ezeket az utakat igazolja. Az idea dicséretes, s hogy működőképes-e ma Magyarországon, az hamarosan kiderül.
A magyar hálózat egyik ötletgazdája Franciaországban vett részt először diákgyűlésen. Ott akkoriban a munkavállalói jogok megnyirbálása volt napirenden. Az országszerte fórumokra járó hallgatók ellenezték a pályakezdő munkavállalókra vonatkozó új szabályokat, így a kétéves próbaidőt és az éjszakai diákmunkát is. A hallgatói közgyűléseken a diákság megfogalmazta: nem kér egy olyan társadalomból, amelyben vagy a kiszolgáltatottságot választhatja, vagy a munkanélküliséget.
