Ám a IV. kerület első embere akkoriban még más álmokat dédelgetett, függetlenként a negyedik, amúgy az ötödik s egyben utolsó újpesti ciklusára készült biztos befutóként, a szocialistákon kívül maga mögött tudva minden párt támogatását. Így hát nemet mondott. Tarlós pedig napokon belül akár be is zsebelheti önzetlensége gyümölcsét.

Csakhogy az 1993 óta az általa életre hívott Újpestért Egyesület színeiben induló, magát a mai napig konzervatív szabadelvűként meghatározó, Újpesten 16 éve töretlen népszerűségnek örvendő Dercének az eddig őt támogató pártok visszakozása miatt most először kell szembenéznie a vereség lehetőségével. “Igaz, még mindig nekem van a legnagyobb esélyem a győzelemre, és én szoktam élni az esélyekkel" - idézi fel a legutóbbi négy esztendőt, amikor a szocialista többségű testület ellenére is sikerült megteremtenie a négy éves, zavartalan működés feltételeit. Kétségtelenül jó politikai húzásnak bizonyult, hogy három MSZP-s alpolgármestert emelt maga mellé alig néhány hónapos taktikai alkudozás után.

Derce szerint fideszes alpolgármestere, Nagy István országgyűlési képviselő október elsején még Újpest elvesztését is beáldozná az MSZP-nek azért, hogy kisstílű bosszút álljon egykori MDF-es szövetségesén, az amúgy szintén alpolgármester Hock Zoltánon. Utóbbi másfél évtizede dolgozik együtt Dercével, időközben az MDF budapesti elnöke, majd a párt elnökhelyettese, végül az idén országgyűlési képviselője lett, s ily módon aktív alakítója a demokrata fórum Fidesztől távolodó politikájának. “Kitűnő munkájára" továbbra is számítana Derce, csakhogy a fiatal demokraták erről hallani sem akarnak. Válaszút elé állítva a polgármestert, önálló jelöltet indítanak Wintermantel Zsolt fővárosi közgyűlési képviselő személyében. Ezzel viszont rontják Derce esélyeit, aki mögül már kihátrált a helyi SZDSZ is, felsorakozva az MSZP jelöltje mögé. A Fidesz, a biztos befutás reményét ígérve, budapesti igazgatójával, Pesti Imrével kétszer is üzent Dercének: “ha lemond Hockról, az elnök úr személyesen garantálja Wintermantel visszalépését". De mindhiába, a polgármester az orbáni adott szó ellenére sem hátrál meg. Sőt: “az utolsó ajtót is becsukta maga mögött" azzal - üzenték neki a Szentkirályi utcából -, hogy újabb egyeztetésre már nem járult Kövér László elé. Ő másképp látja: ha valaki akar tőle valamit, az tegye tiszteletét Újpesten. Aki ismeri, tudja, Derce nem hajlandó betenni a lábát belső-Budapestre.

Sokat hangoztatott, s a politikai táborokhoz is e mértékkel igazodó lokálpatriotizmusa, erős önállóságra hajló személyisége nem tűri sem az orbáni, sem a gyurcsányi államirányzatokat, és súlyosan elítéli a Demszky-féle, kerületmellőző magatartást is. A főváros másik, Tarlós mellett talán legtöbbet szereplő, sokak szerint nyughatatlan polgármestere számos esetben konfrontálódott a mindenkori kormánnyal és a fővárossal is. Perek és “hadüzenetek" sora követte egymást - hol sikerrel, hol eredménytelenül, de a polgármester aktivitása vitathatatlan. Vannak, akik Újpest “öntörvényű helytartójának" tartják, aki képtelen tudomásul venni, hogy a IV. kerület Budapest szerves része, s aki mindenáron szembe menetel a főváros vezetőivel. Maga a polgármester viszont úgy véli, választott politikusként egy feladata van: minden eszközzel megvédeni a IV. kerület és az ott élő száztízezer ember érdekét.

Derce az állammal szemben is eltökélt. Egyik legsikeresebb fellépése a káposztásmegyeri HM-lakások ügye volt. A Legfelsőbb Bíróság az ingatlanok tulajdonjogát Újpestnek ítélte. A kerület ez után másfélezer ember sorsát rendezte: kedvező feltételekkel adta el nekik az említett lakásokat. Feltűnést keltett azzal a kezdeményezésével is, amelynek nyomán Budapest korábbi rendőrfőkapitánya, Kökényesi Antal leparancsolta a járdákról a traffipaxos autókat, megtiltva számukra a szabálytalan parkolást. Az eredendően jogász, ám a dobolást, a fotóriporterséget, az úszómesterséget, de leginkább az évtizedes tanácsi tisztviselőséget is kipróbált, 1998-ig részben a politikával párhuzamosan még az önálló borozótulajdonosság ízét is kóstolgató kétgyermekes polgármester lelkiismereti meggyőződéséhez minden alkalommal siet hozzárendelni a törvényi előírásokat. Így volt ez, amikor megfogalmazta a Budapesttől való elszakadás gondolatát, de jogi érvek sorát állította számos más ügyben is: M0-ás kontra aquincumi hídvita, bűzper, 14-es villamos, a stratégiai alap elosztása, rákospalotai szemétégető, forrásmegosztás.

Dercénél egyébként az elmúlt években szinte minden párt puhatolódzott már, végül a megkeresésekből sosem lett több múló ajánlatnál. Főpolgármesteri elképzelései ugyanis teljhatalmat adtak volna a párfegyelemtől irtózó vezetőnek. Derce nem is titkolja: a főjegyzőn kívül pénzügyi helyettesét, s az őt támogató szervezet első öt biztos befutóját is maga nevezte volna meg. Azt sem rejti véka alá, hogy “pénzügyminiszterének" a Városházán már sokat próbált szabad demokrata politikust, jelenleg a BKV felügyelő bizottságának elnöki tisztét is betöltő, a Combino-jelentés ügyében nem egyszer magyarázkodásra kényszerült, a Munkáspárt főpolgármester-jelöltjének, Székely Péternek az édesapját, Székely Gábort hívta volna maga mellé. Kész ribillió.

Bárhogy is, de legfontosabb a rátermettség, a szakmaiság és persze a bizalom. Mindaz, ami a Városházáról hiányzik - mondja a főpolgármesterségről kezdetben hallani sem akaró Demszky egykori jelölését még testközelből megélő, ám a rossz vezetőnek bizonyult volt harcostárs vonakodását néhány év elteltével megértő Derce. Szerinte alapvető változtatások kellenek a fővárosban, először is: Újpesthez hasonlóan az összes politikust ki kell tiltani a hivatalból, ellenkező esetben a hivatalnok félelemből “erkölcsi korrupcióra" kényszerül. Miközben az elmúlt 15 évben felére csökkent a főváros feladatköre azzal, hogy a II. fokú hatósági döntések java része átkerült a közigazgatási hivatalhoz, csaknem 1200-1300-ra nőtt a Városháza létszáma. Elképesztő a döntéshozatali mechanizmus is, a közgyűlési határozatokat minden bizottságnak meg kell tárgyalnia, ami jó estben is három-négy hónap.

Derce bízik abban, hogy Tarlósnak lesz elég ereje és politikai mozgástere Budapest újjászervezéséhez. Teljes mértékben támogatja, s ha kell, tapasztalataival és tanácsaival is segíti őt. Ám bizalma csak arra az esetre szól, ha “a Pista a sarkára áll". Tarlóssal szemben ugyanis állítja, hogy “konszenzusos politikai márpedig nincs, az Úr a langyosakat kiköpi.

Derce Tamás