Jelentem, odaát nincs semmi

Ma nyolcvanöt éves Jancsó Miklós, és éppen túl van harmincadik filmjén. Mondhatnánk, befejezte a harmincadikat, de ez így nem lenne pontos. Ő "túl szokott lenni" a filmjein, nem foglalkozik velük többé, nem nézi őket újra. - Azért nem, mert folyton rájönnék, hol, mit rontottam el - indokolja szűkszavúan.

Nincs értelme belemenni, vajon hol, mit rontott el az Így jöttemben, a Szegénylegényekben, a Csillagosok, katonákban, a Csend és kiáltásban, a Fényes szelekben - hogy csak a hatvanas évek emblematikus Jancsó-opusaiból említsünk párat. Amelyek fő jellemzője: a rendező még töretlenül hiszi, hogy a történelmi zsákutcákból, zárványokból, és a modellekből tanulni lehet. Hogy a hatalom emberszabásúvá tehető, és az út megtisztítható a káros ideológiai törmelékektől.

Később már, filmjeiből ítélve, egyre kevésbé hisz ilyesmiben. Miért? Ma úgy mondja, mert korábban "naiv" volt. - Igen, naiv voltam, mindig "beugrottam", '45 után is, '56 után is. És még a rendszerváltás után is. Azt mondtam magamban, végre olyan szabadok vagyunk, mint utoljára talán Mátyás király idejében. Aztán most jól nézünk ki - dohog.

Ede megevé ebédem... Ez a címe új filmjének, amelyet néhány nap múlva mutatnak be a Pécsi Filmünnepen. A cím a gyorsírótanoncok gyakorlómondatát használja, és arra utal, hogy ez is abba a meghatározhatatlan műfajú, groteszk jancsóiáda-sorozatba illeszkedik, amely a kilencvenes években a Nekem lámpást adott kezembe az Úr, Pesten cíművel vette kezdetét. Megint egy Kapa-Pepe-játék, mint az előzőek, amelyekben Mucsi Zoltán és Scherer Péter együtt rögtönöz a rendezővel. - A forgatási napok reggelein megbeszéljük a jelenetet, amelybe ők is beleviszik saját ötleteiket. A forgatókönyv csak kanavász, "kamerával írjuk" a filmet, ahogy a Gyula (Hernádi Gyula - V. Gy.) egyszer megfogalmazta - jegyzi meg a nemrég elhunyt íróra, örökös alkotótársára utalva. Aztán arról beszél, hogy főhősei ősi bohócfigurák, folyton kommentálják a filmet és önmagukat. Kapa a cinikusabb, a távolságtartóbb. Pepe mindig belemegy a dolgokba, most éppen benősül egy gazdag családba, vállalkozó lesz. Aztán váratlanul meghal, hogy a képen föltámadjon, "kommentálni". Jancsó maga is megjelenik a filmben. Halottként visszaküldik az égiek.

A halál témája át- meg átszövi az új Jancsó-víziót. - Talán Gyula miatt, aki elment - meditál. - Meg azért, mert nem olyan régen én is "átmentem", néhány percre. Összeestem, szerencsére a társaságban volt orvos. Visszahoztak. Jelentem, odaát nincs semmi. Az égvilágon semmi. Minden ideát van. A halál a létező legnagyobb disznóság.

Hozzáteszi, a szélsőséges vallások, filozófiák mind a halálra játszanak, de becsapják az embereket. Mindenki meghal, és ez az egyetlen biztos pont, amely egyenlővé tesz mindannyiunkat. Az egyetlen biztos pont, amely miatt ideát meg kellene egyezni egymással. Még az életben. Meg-e-gyez-ni.

- Nem látok más kiutat - mondja végül.

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.