Főhajtás az '56-osok emléke előtt
Itália egy napra Magyarországra költözött. S nemcsak azért, mert az olasz köztársasági elnök népes delegáció élén tegnap Budapestre érkezett, hanem mert a küldöttséget zuhogó eső és háborgó tenger búcsúztatta Rómában, viszont ragyogó napsütés és mediterrán langymeleg fogadta Budapesten. Giorgio Napolitano régóta hordozott lelki terhet tett le a rákoskeresztúri Új-köztemető 301-es parcellájában, amikor a repülőtérről egyenesen az
'56-os forradalom mártírjainak sírjához hajtatott, ahol fejet hajtott az elesettek emléke előtt, és virágot helyezett el Nagy Imre mártír miniszterelnök síremlékén. Az olasz elnök később a sajtó előtt tapintatos mondattal magyarázta ezt a gesztusát. Azt hangsúlyozta, hogy annak az Olaszországnak a nevében hajtott most fejet, amelynek egykori vezetői teljes mértékben kiálltak a magyar ügy mellett, de egyben azok nevében is, akik csak később döbbentek rá arra, hogy milyen előremutató volt az 1956-os magyar forradalom. Mint mondta: nemcsak állami kötelezettségének tett most eleget, hanem a saját magával szemben támasztott politikai és morális felelősségnek is. A Magyar Tudományos Akadémián tartott előadásában Napolitano kiemelte, hogy az 1956-os magyar forradalom mártírjai olyan - az akkori történelmi helyzetben bukásra ítélt - népfelkelésnek voltak a harcosai, amely kezdeményezést a földrész újraegyesítésének előfutáraként kell értékelnünk.
A Sándor-palotában összegyűlt nagy számú magyar és olasz újságíró Sólyom László köztársasági elnöktől megtudhatta, hogy Giorgio Napolitanónak saját '56-os állásfoglalásától való elhatárolódása a hivatalos tárgyalásokon sokkal markánsabb volt, mint azt sajtónyilatkozatából sejteni lehetett. Sólyom így fogalmazott: "Ismeretes, hogy Napolitano elnök úr 1956-ban az olasz politikai élet azon kisebbségéhez tartozott, amelynek hívei helyeselték a szovjet beavatkozást. Ugyanakkor 1968 óta számos jelét adta annak, hogy álláspontját megváltoztatta. A mostani találkozó során az olasz köztársasági elnök elmondta, hogy az ügy számára súlyos lelkiismereti teher volt, sokat szenvedett miatta, de végül tisztázta magában. Noha legutóbbi sajtónyilatkozataiból már ismert volt a mai álláspontja, különös hangsúlya van annak, hogy Budapesten, a forradalom 50. évfordulójának előestéjén Olaszország köztársasági elnökeként elhatárolódott saját korábbi véleményétől".
Az államfői tárgyalásokon persze egyéb témákat is érintettek, főleg az Európai Unió keretein belüli együttműködés kérdéseit. Mindkét fél sürgeti Horvátország EU-felvételét, miközben fontosnak tartaná a közös uniós külpolitika erősítését. Olaszország támogatja Magyarország azon törekvését, hogy már 2007-ben tagja lehessen a schengeni övezetnek. Miközben a partnerek egyetértettek abban, hogy az EU nemcsak politikai és gazdasági, hanem értékközösség is, szót ejtettek a kisebbségekről is. Az olasz fél szakértői tárgyalásokat javasolt annak megismertetésére, miként valósultak meg az osztrák kisebbség jogai Alto Adigében, az egykori Dél-Tirolban.
Az olasz köztársasági elnök - akinek egynapos budapesti programjában nem szerepelt a Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel való találkozás - félreérthetetlen célzást tett a jelenlegi magyarországi belpolitikai helyzetre, amikor arról beszélt, hogy a legtöbb uniós országnak, így Itáliának is nehéz megpróbáltatásokkal kell szembenéznie, de a bátor lépéseknek nincs alternatívájuk.
