Ha az ember elmúlik ötvenéves, egyre fontosabbá válnak számára a gyökerei - mondja Nagy Huszein Tibor, aki Csongrád megyében, a balástyai tanyavilágban, a Gajgonyában nőtt fel.

Nem mindennapi életpálya onnan a közgazdasági egyetemre, majd a Pénzügyminisztériumba kerülni. Fiatalon is hazatért egyszer, még a Kádár-rendszerben: a bordányi szakszövetkezet elnöke lett. A rendszerváltás után belekóstolt a nagypolitikába: az akkor alakult Agrárszövetség főtitkára volt. Később banki vezető, majd állami cég ügyvezetője lett - sikeres ember, mégis egyre kevésbé érezte jól magát a fővárosban.

- A rendszerváltás után a gazdasági mozgások fő irányát az állami vagyon privatizálása jelentette. Ez hol tisztességesen történt, hol nem, de tény, hogy a valamikori közös vagyon jóformán elfogyott. Mára már csak a folyó költségvetés révén lehet forrásokat kisajátítani a társadalomtól - mondja Nagy Huszein Tibor. - Erről szól ma a nagypolitika nálunk - emiatt is kerül egyre távolabbra az emberektől. Én ezt sohasem tudtam elfogadni, épp ezért, akik a politikát így művelik, nem is igen tűrnek meg maguk közt olyat, aki másként gondolkodik erről.

Kell egy hely a világban, ahol otthon lehet az ember - néhány éve ezzel a gondolattal tért haza Balástyára.

- Úgy láttam, a település jelenlegi vezetői amúgy olajozottan működtetik a falut. Ezzel elvannak az emberek - de nem igazán van jövőkép, elképzelés, hogy milyen irányba lehetne fejleszteni. A nagypolitikától függetlenül igenis van mozgásterük azoknak a településeknek, ahol még maradtak tartalékok. Balástya ilyen hely: hatalmas az emberek munkabírása, van képzett értelmiség és erős helyi vállalkozói réteg.

Vannak elszármazott balástyaiak, akiket időnként hazahívnak, és megmutatják nekik a falut. Több segítséget lehetne kérni tőlük: ezek a világlátott emberek széles kapcsolatrendszerükkel, ötleteikkel vagy akár pénzzel is tudnának segíteni.

Nagy Huszein Tibor úgy látja: mindenképp kezdeni kellene valamit azzal, hogy Balástyára ért az autópálya - két lejáró is érinti a községet -, meg azzal is, hogy Brüsszel és Isztambul között éppen félúton vannak.

Sokan érdekeltek abban, hogy dinamizálják a települést, mondja Nagy Huszein Tibor, de szükség lenne arra, hogy egységes szemlélet fogja egybe ezeket a törekvéseket.

Ő leginkább azt szokta mondani: nem egymással kell versenyezniük a balástyai vállalkozóknak, hanem összefogni, és kifelé, együtt versenyképesnek lenni.

Ma még a hagyományos zöldség- és gyümölcsfesztivál is kissé olyan, mint amikor a család felveszi a legszebb ünneplőruháját, a tükör elé állnak, megcsodálják magukat, aztán visszatesznek mindent a szekrénybe.

Sokan még nehezen hiszik el, hogy létezik esély a változásra, de érződik az is, hogy volna igény rá. Miután bejelentette, hogy indul a választáson, megpezsdült körülötte az élet: egyre újabb emberek jelennek meg az elképzeléseikkel, elmondva, hogy Balástyán mit kellene csinálni, és mit profitálhatna ebből a közösség. (T. I.)

Nagy Huszein Tibor