Ott megy az ember, aki tudja a megoldást
- Az egészséges élelmiszert a szántóföldön kezdjük összerakni. Nem a kukorica a végtermék, hanem a kolbász - mondja Kiss György, a Borotai Sertéshús Zrt. igazgatója. - Nagygazdaságban könnyebb, de nem igaz, hogy a jól szervezett kistermelők nem képesek egységes, jó minőségű árut előállítani.
A Bács-Kiskun megyei Borotán a Sertéshús Zrt. a termékpálya mozgatója. A társaság saját vágóhídján évente mintegy 5000 sertést vágnak le, és dolgoznak fel - az ország 450 boltjába szállítanak húsárut. A törzstenyészethez, sertéstelephez, húsüzemhez szaktanácsadó kft. és két termelői integrációs szervezet kapcsolódik.
A növénytermesztési integrációnak csaknem 200 gazdálkodó a tagja, összesen közel 2000 hektáron állítanak elő gazdasági abrakot. Formálisan ez nem termelői csoport, ám a takarmány termelése egységes fajtákkal, javasolt gazdálkodási módszerekkel, azonos szakmai elvek szerint történik. A Borotai Sertéshús Zrt. szerzi be a vetőmagot, a növényvédő szert, a műtrágyát. A növényvédelmi munkát szaktanácsadók segítik. Traktoruk, ekéjük, vetőgépük általában van a gazdáknak - kombájnt, terményszárítót pedig üzemeltet az integrátor. A többség él azzal a lehetőséggel, hogy minden költséget megelőlegez a Sertéshús Zrt. - a termény kifizetésekor levonják ezt az összeget.
- A rendszerváltozás után, amikor elaprózódott a termőföld, mindenki azt hitte, lehet úgy gazdálkodni: megtermelem a kukoricát, és ha már megérett, majd keresek rá vevőt - magyarázza Kiss György. - Meghizlalom a sertést, és körülnézek, kinek tudnám eladni. Sok keserves tapasztalat tanította meg az embereket, hogy ez így nem megy. Aki nekünk termel az integrációban, attól csak azt kérjük: tartsa be a szakmai szabályokat. Nemcsak meghitelezzük a költségeit, hanem ami jár neki, azt egy héten belül kifizetjük - nem hetek, hónapok múlva, ahogyan a magyar gazdaságban ma szokás. De aki nem tartja be a szabályokat, attól elköszönünk. A beteg növény beteg állathoz, fertőzött húshoz vezet - egyetlen fegyelmezetlen gazda elég, hogy elrontsa a többiek jó munkáját is.
A Pannon Sertéstermelői Csoportnak 30 tagja van. Nemcsak Borotán, hanem a térség számos más településén is dolgoznak. Többségük viszonylag kis tételben termel, bár vannak a tagok közt nagy sertéstelepet üzemeltető vállalkozások is. 2005-ben 1,6 milliárd forint értékű sertést adtak el, az idén az összes árbevétel elérheti az 1,8 milliárdot. A Pannon államilag elismert termelői csoport, itt a Sertéshús Zrt. egy a tagok sorában.
Andrási József Soltszentimrén gazdálkodik, egy olyan tanyán, ahol még villanyvezeték sincs, aggregátorral állítják elő az áramot. Soltszentimre és Csengőd határában 40 hektár szántóföldön maga termeli meg a takarmány nagy részét. Évi 200-250 sertést hizlal, ezzel a kisebb termelők közé tartozik a csoportban.
- 2003 nyarán, amikor a sertéstermelés a legnagyobb válságban volt, és Kecskeméten, az FVM-hivatalban érdeklődtem, hogy mihez tudnánk kezdeni, rámutattak Kiss Györgyre és azt mondták: ott megy az az ember, aki valamilyen megoldást próbál találni - meséli Andrási, aki később belépett a borotaiak által szervezett sertéstermelői csoportba.
A Pannonnál a tagoktól kilónként egy forintot vonnak le a csoport működési költségeire. A soltszentimeri gazda százezer forintot adott egyszeri befizetésként. A sertéseket a termelői csoporton keresztül adják el és szállítják a keceli vágóhídra. Együtt vásárolnak gyógyszereket, a takarmány-összeállításhoz szükséges premixeket. Andrási József megemlíti még: a termelői csoport gyűlésein mindig hall hasznos új információkat.
Bercsényi Miklós is tagja a Pannon Sertéstermelői Csoportnak. Ő Bácsbokodon lakik, telepe Felsőszentivánon van. A nagyobb termelők közé tartozik, évi 2000 sertést értékesít a szövetkezeten keresztül. Bercsényi kritikusabban ítéli meg az eredményeket. A beszerzésben érezhető, hogy jelentős kedvezményeket tudnak elérni. Az értékesítés is biztonságos mostanában - az árban azonban nem tudnak igazán előre lépni.
- Ma négy-öt nagy vágóhíd főnöke egy körtelefonnal eldöntheti, mennyi lesz Magyarországon a sertés ára - mondja Bercsényi Miklós. - Ahhoz, hogy a leglényegesebbet, az árat befolyásoljuk, még nem vagyunk elég nagyok. Ebből a szempontból szinte mindegy, hogy kétezer, vagy százezer sertés fölött diszponál valaki. Maximum 1-2 forint többletet tudunk kilónként elérni. Volt a sertéstermelésben három-négy katasztrofális esztendő, ezek veszteségeit a mostani jobb árak még nem tudták egyensúlyba hozni. Márpedig a termelőknek hosszú távú biztonságra volna szükségük.
Balázsné dr. Csibri Éva állatorvos - és sertéstartó vállalkozó. Telepe szintén Felsőszentivánon van. Ő is elégedett a közös beszerzéssel, és azt is hangsúlyozza, hogy a termelői csoportban megszerezhető információ pénzt ér. Egymástól és az ügyintézőtől megtudják például, hol olcsóbb a szemes takarmány, mikor, hol érdemes szóját lekötni. Nagyon fontosnak tartja a tenyésztői munkát: az egységesen jó minőségnek elengedhetetlen feltétele, hogy a tenyészállatok megfelelőek legyenek.
- Ahhoz, hogy az eladási ár meghatározásában is érvényesüljön a termelők érdeke, sokkal nagyobb termelői csoportokra volna szükség. Ha csak két-három ilyen csoport működne Magyarországon, az tudna nekünk jó érdekképviseletet teremteni, de a mostani vezető emberek nagyon nehezen tudnak kompromisszumra jutni egymással - mondja Balázsné dr. Csibri Éva.
- A kistermelő a gazdasága méreténél fogva a segítségünkre szorul - állítja Kiss György. - De ha mi életben tartjuk a néhány hektáron gazdálkodó borotai növénytermesztőket, valamilyen hozadékkal gazdálkodni tudnak, akkor ők termőképes állapotban megőrzik a földet, és megtermelik nekünk az alapanyagot. Nem mellesleg, el tudják tartani a családjukat, és nem kényszerül mindenki elvándorolni a térségből. Ugyanez vonatkozik a sertéstartókra: együtt a legkisebbeknek is el tudjuk helyezni az áruját.
- Igaz, a termelői összefogásban le vagyunk maradva - summázza véleményét a borotai integráció vezetője. - Pozitív tapasztalatokra és időre van szükség, hogy a magyar termelők belássák: van ennek jövője, és egymástól várhatják a legtöbb segítséget.
