Hogy hajnalban útba ejtsem az Értékes Emberi Testtel a Ferihegyi repteret és reggel hétkor már a Paradicsomban voltam: Halásztelken. Ahol az ozorai törzsem szokásos évi szezonzáró, nyárbúcsúztató partiját tartja. A Duna parton, immár vagy egy évtizede vagy még régebb óta.

Nekem ez kötelező, meg Fesztiváliát is be kellett zárnom. Méltó módon. Egy nappali partinál csak egy jobb van, az éjjel-nappali. Vasárnap délelőtt a törzs a legszebb arcát mutatta. Jó állapotban van az ozorai törzsem. Minden egyes fesztivállal, partival beljebb és beljebb jut, a horda minden alkalommal kísérletet tesz arra, h a közös tánc által érlelje magában a Törzset.

És próbál megszabadulni a globális kapitalizmus, a kimerült kultúra és az individualizáció kínjaitól legalább egy hétre vagy hétvégére.

Miként a hőbörgők a Téren, az Ellenséges Univerzumban, úgy a Paradicsomban, ezúttal Halásztelken is létező problémákat oldanak meg és létező feszültségeket oldanak fel a résztvevők. Akár hasonló fazonú bikanyakú kopasz arcot is lehet látni itt is ott is, de egyik helyen alkoholtól elbutultan adrenalinsokkos állapotban Árpád-sávos zászlót lengetve és ordibálva, a Paradicsomban pedig színes göncökben feloldottan táncolva.

Nekik persze ez leginkább egy különös drogdiszkó. De azért nem mindegy hol és miként gazolják ki magukból ugyanazokat a feszültségeket. Futballmeccsre járnak, vagy gyújtogatni vagy egy goa partin két napot táncolni. Minden1 amúgy, szokta mondani Mesterem. Még ha nem is akarjuk elfedni ezzel a kétféle időtöltés közti alapvető különbséget.

Goás lettél? - kérdeznek gyakran elhűlve underground kultúrán edződött ismerőseim. Nem, ozorás lettem. De azért kortárs kultúrailag hozzá kell ehhez tenni, hogy miközben a könnyűzene utolsó avantgardja az acid/techno/parti elektronikus tánczene kilencvenes évekbeli hulláma teljesen kimerülni látszik, ezt a részhalmazáról, a goa/psyhedelic/trance műfajról csak a legnagyobb rosszindulattal lehet csak elmondani. Sőt. 2004 óta, amióta Ozorán egy hét alatt mindig láthatjuk-hallhatjuk-tánclhatjuk az élvonalat, az Izraelben mainstreamnek számító top dj-k muzsikájára, vagy az isteni Son Kite-re, mindig elkápráztat, h ugyanazok a dj-k, milyen irányba és milyen vadul kísérleteznek. Tovább.

Idén például Madonna meg Depeche Mode bootleg remixekre is táncoltunk, ami még tavaly is elképzelhetetlen volt.

Minden változik, a Törzs meg közben egyre csak próbál összeforrni a közös táncolás, a tűz, meg a Szeretet Erőmű hangja által Ozorán, vagy a halásztelki Duna-parton.

És ez is van olyan érvényes túlélési technika, mint nemzeti sorskérdéseken zavarosan hőbörögni az Ország Háza előtt.

(nolblog)