Augusztus 5.
Dessewffy Tibor: A hamis Messiás igézete – avagy dönthetnénk ezúttal jól is

…a politikai elitnek és a médiának az a passziója, hogy már egy marhapörkölt rendelését is a jobb-bal törésvonal mentén képes csak értelmezni, nem segíti e bizalom kialakulását. Nyilván tragédia lenne, ha egy projekt azért kapna támogatást egy esetleges háttéralku nyomán, mert baloldali vagy épp jobboldali. Ha nem érvényesül majd a minőség elve, illetve a potenciális teljesítményeket állandóan delegitimálja majd a politikai hisztéria ("aki egy projektet elnyer, az nyilván komcsi/fasiszta") akkor az NFT 2 inkább csak csalódást és frusztrációt fog majd gerjeszteni. Mert sok projekten sokan sokat fognak nyerni, de alighanem többen lesznek azok, akik több pályázatukkal sem nyernek. Ha erre hagyományainknak megfelelően összeesküvés-elméletekkel és a gyűlölet spiráljával válaszolunk, az ellehetetleníti az egész folyamatot: e játszmák konstruktív lejátszásához ezért egyszerre fontos az átlátható döntéshozatal és az ép eszű közeg. A tűzzel játszik az, aki ezt nem látja be - bár ez nem szokta visszatartani a nyilvánosság szereplőit attól, hogy kiszolgálják a populizmust.
Részletek>>

Augusztus 8.
Tamás Ervin: Ennyi

Amit tesz a kormány, tehetné jobban, átgondoltabban - de körülbelül csak ezt teheti. Tény, hogy Medgyessyék jóléti rendszerváltása előbbre hozta az igazság pillanatát. A nyugdíjrendszer, az egészségügy, az államigazgatás és megannyi más terület kíméletlenül növekvő költségeivel egyetlen kormány sem nézett szembe, Bokros Lajost is csak tüzet oltani hagyták - a struktúrához nem nyúlhatott.
Ismétlem: a kampány okozta kár, hogy manapság nem kifizetődő józan érvekre támaszkodni. A szenvedélyes magyarázatok egyelőre nem érnek célba, mivel minél több érv, magyarázat szegül szembe a régi nyilatkozatokkal és az ezeket felidéző közvélekedéssel, valamint a lassan a háztartásokban is érezhető megszorításokkal, annál több vérzik el. Nem fog ezen segíteni a szabadságolások idejére beerőltetett társadalmi vita sem, amellyel aligha ereszthetnek le gőzt, indulatot.
Részletek>>

Augusztus 8.
Szekeres Imre: Most jön a java

"Úgy általában" mindenki nyitott a világra, lelkesen reformpárti, de azonnal éles kritikába kezd, ahogy az első lépés megtörténik reformok irányába. A reformok konkrét elemeiről szóló vita valójában csak most kezdődhet, a bizottságok éppen csak felálltak, az apparátusok most kezdik meg az előkészítő munkát.
Kornai János a Népszabadságban megjelent tanulmányában (Egyensúly, növekedés és reform, június 28-29.) ezt egyértelművé teszi. Cikke sajnos ritka kivételnek számít a témában megjelent írások közül. A napi vitákon, a pillanatnyi helyzeten felülemelkedő, szakértő hozzáállása példát mutat a közéleti szereplők számára a reformokról való vitára. Politikus szemszögéből Kornai megközelítése a reformok előkészítése ügyében is különös jelentőséggel bír. Világossá teszi, hogy e tekintetben rendkívül fontos a társadalmi konszenzus. A politika pártok, a társadalmi, érdekképviseleti szervek és a szakmai műhelyek bevonásával tartja tisztázandónak a kereteket és az alapelveket, amelyek szerint dönthetünk a reformokról. Ez visszahat a mai gyors döntésekre is. A kiigazításhoz kapcsolódó, bevételnövelő döntések önmagukban keresletszűkítő, versenyképesség-csökkentő hatásúak. Akkor van értelmük, ha a kiigazítást valódi strukturális reformok követik. Úgy tűnik, hogy a társadalom és a piacok akkor fogadják el a kiigazítást, ha azt alátámasztják a reformlépések konkrét elemei.
Részletek>>

Augusztus 3.
Tamás Gáspár Miklós: A baloldali minimum

A helyes és elvszerű álláspont bizonyára az volna, hogy polgári és/vagy "munkásáruló" pártokra soha ne szavazzunk, hagyjunk föl a káros illúziókat terjesztő burzsoá parlamentarizmus támogatásával. Ez viszont nullára csökkentené a baloldal "zsarolási potenciálját". Ezért most csak azt indítványozom, hogy bojkottáljuk az őszi helyhatósági választásokat; ne menjünk el szavazni. ..három egyszerű pontban javaslatot teszek a minimális baloldali konszenzus kialakítására… A javaslat három pontja egymástól elválaszthatatlan, csak együtt érvényesek…
1. Éles szociális, azaz osztályküzdelmek esetén - és most ez az eset áll fönn -, a baloldali ember kötelessége a szakszervezetek lojális támogatása.
2. Amennyiben támogatjuk a szakszervezetek - rendszeren belüli - egyenlőségi törekvéseit, ezt csak úgy tehetjük becsületesen, ha az egyenlőség többi fajtáját is pártoljuk, és szembeszállunk a diszkriminációval (a hátrányos megkülönböztetéssel).
3. A baloldali minimum harmadik eleme a környezetvédelmi célok kemény és következetes támogatása.
Részletek>>

Augusztus 17.
Kállai R. Gábor: Elméleti minimalizmus

Mivel én is a "baloldali érzületű polgári értelmiségtől és az új szociális mozgalmak aktorain keresztül az anarchokommunistákig" terjedő skálán vagyok pozicionálható, Tamás Gáspár Miklós bízvást tekinthet egy baloldali minimum címzettjének.
Részletek>>

Augusztus 17.
Vajnai Attila: Egyesüljetek!

TGM kezdeményezése A baloldali minimum (augusztus 3.) megteremtésére rég várt kiáltvány a baloldal új erejének megszervezésére. Meggyőződésem, hogy a sokszínű baloldal sok vitán keresztül tudja majd sikerre vinni ezt, de a végén csak össze kell fognunk azért az "új munkásosztályért", amely politikai és ideológiai-szellemi képviselet nélkül van.
Részletek>>

Augusztus 17.
Schmidt Mária: Déja vu

„A vulgármarxista nyelvezettel kifejtett, osztályharcra uszító demagógia nyilvánvalóvá teszi, hogy a ballib oldalon még mindig a régi lemez forog. Immár túl vannak a coming outon is, nyíltan vállalják másságukat, vagyis azt, hogy az állampárti diktatúrával éreznek azonosságot. Marjai és Fekete elvtársak kitüntetésekor, vagy amikor a vörös csillagot akarták rehabilitálni, már sejteni lehetett, mi is van a demokratikus kulisszák mögött. A bolsevizmus, teljes vértezetben. ”
Részletek>>

Augusztus 18.
Hegyi Gyula: A baloldal minimalizálása

A baloldali minimum meghatározására valóban szükség lenne. (Ismét, mert jó tíz éve Földes György egyszer már tett kísérletet erre.)
Nagyjából ez az egyetlen gondolat,
amellyel egyetértek Tamás Gáspár Miklós terjedelmes cikkéből (A baloldali minimum, augusztus 3.). Sajnos TGM a dolgot úgy képzeli, hogy a baloldal fogalmából kirekeszti a magyar szocialistákat, szociáldemokratákat, baloldali liberálisokat - mindazokat a milliókat, akik a jelenlegi kormányra szavaztak, s úgy gondolják, hogy a kabinet megérdemli a bizalmukat a szükséges reformok végigviteléhez.
Részletek>>

Augusztus 18.
Várkonyi Iván: eufemizmus.hu

Az önbecsapás abban áll, ha azt mondjuk: a megszorításokra, a reformokra az euró mielőbbi bevezetése miatt (is) szükség van. Ez ugyanis így ma már nem igaz. Az euró bevezetése ma már középtávon (öt-hét éven belül) sem lehet reális cél, így nem is lehet ezzel indokolni a változásokat. A probléma viszont az, hogy ha nincs ott az euró, elfogynak a kormányzati érvek is.
Részletek>>

Augusztus 19. Soós Károly Attila: A hazugság és ami több annál

...olyan visszaélés volt a kormányzati pozícióval, ami demokráciákban nem elfogadott gyakorlat. Súlyos támadás volt a közérdekű adatok nyilvánossága az átlátható kormányzás elvei ellen, amelyek a rendszerváltás alapelvei közé tartoznak. A legriasztóbb ebben az, hogy az illetékesek még meg is magyarázták, miért kellett ezt megtenniük. Amit én csak úgy tudok érteni, hogy - hacsak a világ gyökeresen meg nem változik, és ugyan mitől változnék - a következő parlamenti választások előtt is ugyanezt fogják tenni! Ha pedig azt (vagy az eggyel későbbit) így is elvesztik, akkor a megalakuló másik kormánynak meglesz az erkölcsi alapja arra, hogy ő is folytassa ezt a gyakorlatot. Részletek>> Bauer Tamás válaszából: A demokratikus normák felrúgását a Fidesz hozta be a magyar politikába a Horn-kormány ellenzékeként (az Antall-kormány ellenzékeként még ragaszkodott hozzájuk), és kormányra kerülve jutott el ebben a tökélyre. A fideszes "vívmányok" egy részét a szocialista-szabaddemokrata többség is átvette 2002 után. Arra, hogy ezt tették, az én szememben sincs mentség, de tudnunk kell, hogy a Soós által joggal elítélt törvényszegéseknek ez az előtörténete.

Augusztus 23.
Aczél Endre: Hihető számok?

Induljunk ki most abból, hogy az unió számára ezek az új - végleges - számok a hozzájuk rendelt, nagyrészt tudott kiadáscsökkentő és bevételnövelő intézkedésekkel egyetemben - hihetőek lesznek. Ezt van ok feltételezni. Az EU különben sem egy büntetőtelep: szeret hinni, s ha csak némi indoka van rá, hisz is. Az azonban felhőket varázsol az ember homlokára, hogy a gazdaság növekedése a miniszterelnök szerint két teljes éven át 3 százalék alá süllyed. Tiszta sor ugyan, hogy az általános (közületi és egyéni) keresletcsökkentés hatására a növekedésnek értelemszerűen zsugorodnia kell, de akkor hol van (hol marad) az a hatás, amit a jövőtől beáramló, százmilliárdos EU-pénzek ábrándos színekkel leírt hatása kifejt? Minél több EU-pénz jön be, annál inkább lassulunk? Csak nem tudatosan alultervezi a kormány a növekedést, hogy aztán politikailag kiaknázhassa a "váratlanul" jó híreket? Rejtély. Hacsak nem arról van szó, hogy a föntebb említett rés betömésére annyi kölcsönt kell fölvenni, amennyi semlegesíti (lenullázza) a megspórolt pénzt, s a növekedés majd kizárólag arra a pénzre kénytelen támaszkodni (ez számokban stimmel is nagyjából), amennyi az unióból bejön?

Augusztus 24.
Dr. Kincses Gyula: Ami a vizitdíj mögött van

Azt, hogy hova vezet az, ha az állam ingyen osztogat, már láttuk. Ezért - itt és most - bizonyosan célszerűbb a másik módszer, mely az egyes embereket is érdekeltté teszi a közellátási-közszolgáltatási rendszerek hatékonyságának javításában, s ennek részeként a túlhasználtságból fakadó pazarlás megszüntetésében is. Mert azon túl, hogy nincs ingyenebéd, a svédasztal még pazarláshoz és a minőségi ételek leértékelődéséhez is vezet, és az értéknélküliség a rendszerek minőségére, hatékonyságára is visszahat.

Augusztus 25.
Bauer Tamás: Mikor fizessünk a gyógyításért?

Félek, a vizitdíj bevezetése pótcselekvés lenne ahelyett, hogy az orvosok, a rendelők, a kórházak és az őket finanszírozó biztosító(k) (!) érdekeltségi viszonyaiban találnánk meg az új, hatékony megoldást. A magam részéről ezt tekintem az egészségügyi reform lényegének, s semmiképpen nem a vizitdíjat. A reform alapkérdéseiben messzemenően egyetértek az Egészségügyi Minisztérium törekvéseivel.

Augusztus 26.
Fekete István: Ne legyünk a potyautasok országa!

Az alapoktól felépítendő új adórendszert javaslunk, amely az adófizetők érdekeltségére és egymásért viselt felelősségre épül. Rendelkezzék egy új társadalmi egyezmény az adók viseléséről, azok - jövedelmek, fogyasztás, vagyon stb. alapján történő - felosztásának szabályairól, felhasználásuk ellenőrizhetővé, átláthatóvá tételéről és arról, hogy - mindannyiunk érdekében - keményen szankcionáljuk azt, aki netán kivonja magát a megállapodásban rögzítettek alól, valamint azt, aki a közösségi célra szánt eszközöket esetleg rendeltetésellenesen használja fel. Részletek>>

Augusztus 26.
Várkonyi Iván: Kormánymozdulat

a döntések - kényszerű - negatív következményeivel nem szeretünk szembenézni. A kisebb állam és a kisebb adók (gyors növekedés és felzárkózás) egyúttal a társadalmi különbségek növekedését, vagyis - brutálisabban megfogalmazva - több szegényt jelentenek, és számukra sokkal rosszabb életkörülményeket is. Átmenetileg biztosan, miközben hosszú távon sem biztos, hogy helyzetük javul. A biztonság megteremtése viszont nagyobb adókat, vagyis kisebb tőkevonzó képességet és lassúbb gazdasági felzárkózást jelent.
A politika "hazugsága" ma abban áll, hogy nem tárja fel a teljes igazságot, a döntések másik feléről sohasem beszél - pontosabban: sohasem együtt beszél róluk. A kormányzat kényszeres pozitív kommunikációjára ezért lehet az állandó ellenzéki depressziókampány a válasz. Ami az egyik oldalon gyors növekedés, az a másikon megszorítás, ami itt állami gondoskodás, ott nagy hiány, eladósodás és gazdasági lemaradás. És közben alig van valódi különbség abban, amit a felek mondanak, hiszen nem igazán válaszoltak még arra a kérdésre, milyen országot is képzelnek el.

Augusztus 29.
Solymosi Tamás: A píár és a valóság

A zöld könyv célját elérte, sikerült a közbeszédet tematizálni. Továbbra sem az egészségügy égető problémáiról beszélünk, s nem figyelünk a valódi (üzleti) tervre: finanszírozási csapokat elzárni, kórházakat tönkretenni, a betegek egy részét ellátatlanul hagyni, tömeges elégedetlenséget szítani. Miután miniszterünk tevékenységével sikeresen bizonyította, hogy az állam rossz gazda, jönni fog a tőke. Egyszerre több lesz a bevétel, hiszen az új típusú járulékok és egyéb sarcok addigra bevételt hoznak, s a finanszírozási csapokat is újra ki lehet nyitni. Ez a valamivel több pénz a várólisták révén, valamint a hangjukat hallatni nem képes legelesettebbek kiszorításával csökkentett igénybevétellel akár kisebb csodát is tehet, ideig-óráig sikertörténetként mutatható be az egészségügy teljes piacosítása.

Augusztus 29.
Római Róbert: A kívánságműsor ára

Ahogy valószerűtlen volt, hogy a szakszervezeteknek tetszenek majd a megszorítások, és a munkáltatóknak az adóemelések, éppúgy reménytelen próbálkozás lett volna a kormány számára, hogy a jegybankelnöknek tetsző konvergenciaprogramot állítson össze. Ezt akkor se tudták volna összehozni, ha magával Járai Zsigmonddal diktáltatják le.
Ám nem az Orbán-kabinet egykori pénzügyminisztere volt az egyetlen tegnap, aki a felzárkózási pálya legfőbb pozitívumát a realitások felismerésében látta meg. Bokros Lajos kijelentése - miszerint a konvergenciaprogram "előrelépés", mivel "a valóságot elismeri" - első hallásra inkább dicséretnek hangzik. Méltatásból azonban a programban vázolt reformoknak már kevesebb jutott. Bokros legalább elismerte, amit a jegybank elnöke nem: az államháztartás kiadási oldalán talán végre elkezdődik valami.

Augusztus 30.
Bugyinszki György: Reformvákuum

Tegyük a szívünkre a kezünket: naivabb pillanatainkban sokan gondoltuk, hogy az elmúlt két év látványkormányzásával egyidejűleg a szocialista párt mélyrétegeiben lázas szakmai munka folyik a beígért strukturális reformok részleteivel kapcsolatban. Ám mint nemrégiben kormánykörökből értesülhettünk róla, "alaptalan várakozások" voltak ezek, az érdemi munka valójában csak mostanság kezdődik, a törvény-előkészítés pedig amúgy "nem a pártok dolga, hanem a hivatalnokoké".

Augusztus 30.
Ferge Zsuzsa: A fejlesztési terv és a társadalom

Számtalan változtatás, reform és kiigazítás kell, de ha eleve az (újra)elosztás mértékének csökkentése a cél és minden reform végső mértéke, akkor bajban vagyunk. Akkor nem arról van szó, hogy vannak az országban közös felelősséget igénylő teendők, amelyekre a mainál több vagy kevesebb pénz kellene, hanem arról, hogy az újraelosztás szűkítésének szándékához szabjuk a teendőket, korlátozzuk a felelősségeket. Akkor az sem elég mentség a tervben szereplő társadalompolitikai célok korlátozottságára, hogy ebben a tervben igazodni kell külső elvárásokhoz, de lesznek más tervek, amelyek majd hazai forrásokból, alaposabban látnak a dologhoz. Ilyen források a fentiek szerint nem lesznek. A tét a társadalom működőképességének fenntarthatósága.

Augusztus 31.
Tamás Gáspár Miklós: A kormány ellenzékéből a rendszer ellenzéke

A rendelkezésemre álló terjedelemben nem tudom részleteikben taglalni a sokfelé támadott írásomra ("A baloldali minimum", Népszabadság, augusztus 3.) érkezett hozzászólásokat. Akár méltányolják bizonyos fejtegetéseimet, akár nem, a balközép vitázók (Kállai R. Gábor, Hegyi Gyula, Hell István) azt nehezményezik, hogy nem óhajtok az MSZP-SZDSZ koalíció jelöltjeire szavazni, jobboldali bírálóim (Schmidt Mária, Krasznai Zoltán) pedig azt, hogy még ebben az esetben se szándékozom a Fidesz-KDNP-Jobbik-MIÉP összefogás mellé állni, kommunista bírálóim (Vajnai Attila, Wirth Ádám) pedig "a baloldali pártokat", tehát nyilván saját szervezetüket (Magyarországi Munkáspárt 2006) is ajánlják diszkréten a figyelmembe. Mivel írásom legnagyobb föltűnést keltő része éppen azt mondta ki, hogy egyiküket sem áll módomban támogatni, bírálatuk lényege tautológia: fájlalják, hogy nem támogatom, amit nem támogatok. És csakugyan.