Orbán (el)aludt, mint Rip van Winkle. Így hozta a véletlen, továbbá úgy, hogy a Magyar Nemzet többhetes szünetet tartott nyáron kezdett cikksorozatának közlésében, hogy így aztán az utolsó rész az összes fontos hívószavával - hazugság és megindulás - alig valamivel a kazetta nyilvánosságra kerülése előtt jelenjen meg.

Rip van Winkle átaludt évtizedeit idézte a Kossuth tér is, ahol ismét jönnek 1989 emberei, Pozsgay Imre, Szűrös Mátyás, az új rendszerben elszenvedett sorozatos választási bukásokkal megterhelve, de követelve az újjászületést. Megint itt a már az előző rendszerben is civilizációs kataklizmák rémétől gyötört Makovecz Imre, itt vannak az ezer évnél mindig mélyebbre ásók, akik folyvást alkotmányozni akarnak, mindig egy papírra vágynak, amely megfordítaná a történelmet, és itt vannak azok is, akik csak nagyon megvernének már valakit, mert úgy szar az egész, ahogy van. Egy gondolat sem került elő a Kossuth térről, amely húsz éve ne születhetett volna meg, egy sem, amely legalább azzal számolna, hogy az ország az Európai Unió tagja, túl népszavazásokon és öt olyan választáson, amely hiteles gyanút nem ébresztett.

Orbán Viktorra viszont sok minden mondható, csak az nem, hogy az első nap szendergése után átaludta volna az elmúlt hetet. Ment az események után. Elítélte az erőszakot, de megértette az emberek felháborodását. Mint a 2002-es hídfoglalásnál is. Akkor sem próbált visszahívni senkit. Most pedig elfogadta, hogy le kell fújni a nagygyűlést, de csak a kényszerre hivatkozott.

Nem tudni, hogy a Fideszben mások mit gondolnak, mert elsősorban az ő szava hallatszik. Ahogy Gyurcsány Ferenc is egyedül áll a célkeresztben, jóllehet hazugságbeszédének minden fontos mondatát többes szám első személyben fogalmazta: hazudtunk. De ahhoz ébren kell lenni, hogy valaki ezt is meghallja. De most még a hosszú alvás alatt született különös álmok államjogi analízisének idejét éljük.

Közben a földön járó valóság is működik: precízen operáló traumatológusok lecserélték a kormánnyal kompromisszumra is hajlandó tárgyalóikat. Persze majd az altatóorvosok is bejelentkeznek, s a többiek is. Abban az alvásban, amit ezekből a helyiségekből irányítanak nincs álom. Ahogy, ha véget ér a politikai válság demonstrációs szakasza, máshol is következik egy tárgyszerűbb: ebben már nem lesznek álmok, csak kemény érdekérvényesítés egy meggyengült kormány ellen. Függetlenül attól, hogy Orbán alszik-e, vagy - mint igen valószínű - ébren van.