Nehéz vidéki sorból került az újságírói pályára, tehetségének, éles megfigyelőkészségének köszönhetően. Mi, akik évtizedekig együtt dolgozhattunk vele, leginkább ezt az élességet szerettük benne: azt a tekintélyt nem ismerő, kemény véleménynyilvánítást, amellyel mindig, minden helyzetben kimondta, amit gondolt, amit a falut járva tapasztalt. Nem lehetett szlogenekkel becsapni, bármennyire is hitt abban, hogy megteremthető egy igazságos, szegénypárti világ. Tanúja voltam, amikor a rendszerváltás előtt egy főtitkárjelölt MSZMP PB-tagnak egy párttaggyűlésen olyan vehemenciával olvasott be, hogy az csaknem eltűnt a pulpitusról. Tette ezt úgy, hogy eszébe sem jutott: ehhez valamiféle bátorság kell.

Gerinces ember volt. Véleményes.

Megint szegényebbek lettünk.(F. R.)