Élesen kritizáltam a rendőrség hétfői teljesítményét (A Szabadság téri csata, szeptember 20.). Az elmúlt napok eseményei alapján módosítanom kell a véleményemet: a gyenge és vesztésre álló NB 4-es zsarukból egyik napról a másikra NBI-es bajnokok lettek.

Régi katonai tapasztalat, hogy többet tanulunk a vereségből, mint a győzelemből. Ez történhetett a rendőrséggel (és a rendőrséget irányító civil hierarchiával) is a tévészékház körüli kudarc után. Nyilván észbe kapott a miniszterelnök és a rendőrminiszter, és észbe kaptak a generálisok is, elemezték a kudarc okait (nem lehetett nagyon nehéz feladat), és megtették a szükséges lépéseket. Határozott utasításokat adtak a városban szétbontakoztatott erőknek, amennyire lehetett, enyhítették a védőfelszerelés hiányosságait, gondoskodtak azokról a gyorsan bevethető tartalék erőkről, amelyeknek hétfőn még nyomuk sem volt. A gyors, határozott, ellentmondást nem tűrő intézkedések szerdán már rutinszerűek voltak, a hétfő hajnalban még diadalittas csőcselék csütörtök éjjel már behúzta fülét-farkát.

Egyes tévékommentátorok, akik kedden még a határozatlan, erélytelen, bizonytalan rendőri intézkedéseket kritizálták, csütörtökön már a túlzott erélyre panaszkodtak, és túlkapásokat emlegettek. (Ezek soha semmivel nincsenek megelégedve.) Nem tetszett nekik, hogy a futólépésben rohamozó zsaruk az útjukban ácsorgókat egyszerűen félresöpörték, hogy két tüntetőt eltaláltak könnygázgránátokkal, s hogy a gumibotot fejmagasságban is használták (nem egészen értem, ezzel mi a baj).

Nem voltam kint az utcákon, csak a tévében közvetített (és folyamatosan ismételt) sokórás helyszíni felvételeket láttam. Ezeken nekem a rendőrök nagyon határozottnak, de nagyon fegyelmezettnek és visszafogottnak tűntek. Példás csapatmunkát láttam egyegy erőszakosabb tüntető megfékezése, egy-egy sebesült kolléga ellátása során. A tüntetők szitkozódását és provokatív gesztusait válasz nélkül hagyták; anyázást többnyire csak a randalírozóktól lehetett hallani. Olyan helyzeteket, amelyek Németországban vagy az Egyesült Államokban az első szó után bilincseléssel és előállítással végződtek volna, kényszer alkalmazása nélkül oldottak meg.

A kommentárokban sok szó esett a felszerelésről. Ez bizonyos fokig indokolt is – kilós bazaltkockák ellen nem nagyon véd a baseballsapka. Az elmúlt napok legfontosabb tanulsága mégis az, hogy az emberi tényező sokkal fontosabb. A tapasztalatok alapján a rendőrség beszerzési listáján nyilván följebb kerülnek a gumilövedéket lövő fegyverek, a megbízhatóan menetképes és nagyobb erejű vízágyúk, a jobb pajzsok. De a legnagyobb változás valószínűleg a kiképzésre fordított időben és erőforrásokban lesz.

Kiss Álmos Péter
katonai szakértő