Az elmúlt napokban három jelentős politikai szereplő lépett fel a kormánnyal szemben: a rendbontók, a tüntetők és a Fidesz. A rendbontók hétfő este megostromolták a televízió épületét, kedd este meg akarták támadni az MSZP Köztársaság téri székházát, szerda este már csak a Nagykörúton és környékén randalíroztak, csütörtökre pedig visszahúzódtak. A tüntetők országszerte az utcán hangoztatják követeléseiket, és tartósan letáboroztak a budapesti Kossuth téren, ott „Magyar Nemzeti Bizottságot” alakítottak, és alkotmányozó nemzetgyűlésthívnak össze. Az utóbbit a politikusok az elégedetlenség alkotmányosmegfogalmazásának tekintik, míg az előbbit elítélik. A Fidesz is:szolidaritást vállal a békés tüntetőkkel, és elítéli a rendbontókat.Amikor egy helyi tisztségviselőjüket a tévéostrom résztvevői köztazonosítják, nyomban kizárja az illetőt, ahogy tavasszal azt aképviselőjelöltet is, akiről hangfelvétellel igazolták, hogymegzsarolta MDF-es vetélytársát. Senki sem gondolhatja azonban, hogy azvolt az egyetlen, akit rajtakaptak. Aligha kétséges: ahogy korábbanGyurcsány kifütyülését, most a lemondását követelő tüntetéseket is aFidesz szervezi. Igaz, a kormány stabilizációs intézkedései magyarpolgárok százezreiben keltenek megdöbbenést, hiszen a választásikampányban anyagi helyzetük további javulását ígérték nekik. Csakhogyegységes arculatú, szervezett tüntetésekhez nem elég a népielégedetlenség, ahhoz országos hálózat kell, és ez nyilvánvalóan aFidesz hálózata. Nem véletlenül vannak ott a tüntetések szervezőiközött fideszes polgármesterek és jelöltek. Nem véletlenül vannak ott aKossuth téri szereplők között a Fidesz rendszeres szónokai, BencsikAndrás vagy Kerényi Imre.

A televíziót megostromlók által a hírigazgató kezébe nyomott követelések szinte pontról pontra megegyeznek a békésnek mondott tüntetők jelszavaival, és szinte valamennyi megtalálható Orbán Viktor beszédeiben. Onnan, hogy Gyurcsány takarodjék, odáig, hogy disznóság, amit a Fradival tettek.

De nem ezek az egybeesések a leglényegesebbek. A lényeg más.

Néhány napja a Vállalkozók Pártja azt kezdeményezte, hogy a vállalkozók ne fizessék be adójukat, hanem tegyék egy külön számlára, amelyről csak majd az új kormánynak fizetik be az adót. Gazdaszervezetek a Gyurcsánykormány távozását követelve útelzárásokat helyeznek kilátásba. Néhol már el is kezdték. Mindezt felfoghatnánk az emberek spontán tiltakozásaként. De nem az.

Terjedelmes cikkben elemeztem e hasábokon (szeptember 19.) Orbán Viktornak a Magyar Nemzetben megjelent dolgozatát, amelyben amellett érvelt, hogy miért helyes önkormányzati vezetőkből álló testületnek vétójogot adni az országgyűlési többség döntéseivel szemben. Akkor a cikk érvelésének logikáját szedtem szét, szellemi alkotásként vizsgálva azt. Nem tértem ki a következő, időközben még fontosabbá vált passzusra: „A hazug, illegitim és önfejű kormányzati politikára az emberek nyíltés rejtett ellenállással válaszolnak. Az ellenállás rejtett útjaitalaposan kiismerte Magyarország a Kádárrendszer éveiben. Adóelkerülés,szürke és feketegazdaság, korrupció, csendes munkalassítás. A nyíltellenállás formáit is ismerjük az elmúlt tizenhat évből és a nyugatidemokráciák példáiból: sztrájkok, tüntetések, útlezárások,engedetlenségi mozgalmak.” (Magyar Nemzet, szeptember 9.) Ez a passzusjelentő módban van megfogalmazva, egyfajta prognózisnak álcázva.Valójában nem prognózis, hanem program. Az adómegtagadásra vonatkozófelhívást kiadó Vállalkozók Pártjának elnöke a Fidesz országgyűlésiképviselőcsoportjában ül. Az útelzárásokra felhívó Magoszelnök isfideszes országgyűlési képviselő, akinek Orbán tavasszal miniszteriszéket helyezett kilátásba.

A Reuters hírügynökségnek nyilatkozva Orbán már közölte: a népnek joga van az „ellenállásra”. Az „ellenállás” szó (mely az interjúban a „talán túlerős” lázadást pótolta) a társadalomnak az idegen megszállókkal és adiktatúrákkal való szembefordulását fejezi ki a magyar (és nemcsak amagyar) nyelvben, s nem alkalmas a kormánnyal szemben a demokráciábanszokásos fellépés leírására. Orbán azzal mozgósította aktivistáit azönkormányzati voksszerzésre, hogy majd „megindulunk a kormány ellen”.Így sem fogalmaz demokráciában a parlamenti ellenzék politikusa. De háttudjuk, Orbán már a Hornkormány idején sem demokratikus ellenfélként,hanem idegen megszállóra emlékeztető ellenségként kezelte aszocialista–szabad demokrata kormányt. Igazat mondott a Reutersnek: őmost ellenállást szervez a kormánnyal szemben, ennek része azadómegtagadás, az útelzárás és az utcai tüntetések sorozata is. Aparlamenten kívüli politikai fellépésnek ezekkel az eszközeivelpróbálja távozásra kényszeríteni a kormányt.

Egy tévéinterjúban így beszélt: „Azt akarom mondani, hogy megszorító csomag társadalmi elfogadásnélkül nem hozza be azt, amit várnak tőle. Ezért ezek a válságkezelőprogramok meg fognak bukni. Újabb és újabb megszorításokkal fognakpróbálkozni, és ki fog derülni, hogy nem tudják kormányozni azországot.” Ha prognózisnak tekintjük ezeket a mondatokat, akkor újratévesek, hiszen éppen azért kapnak a kormányok világszerte négyöt éveta kormányzásra, hogy népszerűtlen, vagyis az emberek általmeghozatalukkor el nem fogadott intézkedéseket is hozhassanak a cikluselején. Éppen azért nem lehet Magyarországon népszavazást tartaniköltségvetési és adóügyekben (és a stabilizációs csomag ilyenekettartalmaz), hogy a kormányoknak módjuk legyen olyan megszorítócsomagokat bevezetni, amelyeknek nincs azonnal társadalmielfogadottságuk. Orbán tizenegy évvel ezelőtt is ilyen élesenutasította el a sokkal keményebb stabilizációs csomagot, ami azutánsikeresnek bizonyult, konszolidálta és – súlyos áldozatok árán –elindította a felemelkedés útján a magyar gazdaságot. Csakhogy Orbánnakezek a mondatai sem prognózisként hangzottak el. Programként mondta: hanem távozik a kormány az önkormányzati választások után, háttüntetésekkel, útelzárásokkal, adómegtagadással fogják megakadályozniabban, hogy kormányozzon. Orbán valósággal megfenyegeti az országot: hanem adják át neki a hatalmat („szakértői kormány”), mindenrendelkezésére álló eszközzel destabilizálja az országot.

Ne egyszerűsítsük le a Szabadság téri ostromot futballhuligánok garázdálkodására.Nem véletlenül keveredett közéjük a Fidelitas alelnöke. A rendbontókminden éjszaka a Kossuth térről indultak bevetésre. A Kossuth térről,ahol Orbán elvbarátai szónokoltak. Orbán a kormányt neveziillegitimnek, a Kossuth téri „alkotmányozók” az egész politikairendszert, a huligánok pedig magát a közrendet tekintik annak. Ademokrácia rendje szabadságot enged azoknak is, akik megkérdőjelezik ademokratikus államrendet (mindaddig, amíg fellépésük nem torkollikerőszakba). Jól is van ez így. De ettől még nem hunyhatunk szemetafölött, hogy jelszavaik erre irányulnak. S e szerint kell megítélnünkazt is, aki az utcára hívja őket, és még az ostrom után is azt mondta atelevízióban: „Ezért nem arra kérjük az embereket, hogy húzódjanakvissza a házukba.” Vagyis menjenek az utcára.

Csak remélhetjük, hogy miután Orbán nem érte el célját az önkormányzati választásokon, a Fidesz végre visszatér a parlamenti demokrácia terepére.

Bauer Tamás
közgazdász, az SZDSZ volt országgyűlési képviselője