Orbán a maga részéről az elmúlt egy hétben visszatért a régi és most megint újnak áhított alapokhoz. Szavai ugyanolyan ütősek, de sokkal brutálisabbak, mint akkoriban, amikor még kedvelhettük azokat a mondatokat, amelyek a hazugságról szóltak, egy rendszer tarthatatlanságáról, a változások elodázhatatlanságáról. Azok sokaknak valóban szerethető mondatok voltak, és Orbán Viktor érzi is, hogy jó volna visszakanyarodni hozzájuk, hogy újra akként lehessen tekinteni rá, mint egykoron.

Nem ez az első kísérlete arra, hogy a hajdani liberálisból, majd konzervatívból most politikai kategóriákon felül állóvá, újfent a rendszerváltó pózába hintázza magát. Megpróbálta ezt már a parlamenti választások első, elveszített fordulója után, amikor a meginduló - és megállítandó! - "papírszobrokat" emlegette, azokat, akik hajdan tagadták a rendszerváltást, majd annak - úgymond - haszonélvezőiként rá akarnak telepedni a népre, s lám, rá néhány hónapra újfent megindulásról beszél, az ő értelmezésében persze ismét a papírszobrok ellen, amelyeket Gyurcsány Ferenc szimbolizál. Már nem is meglepő módon segítségül hív ehhez valódi, archivált, bár új talapzatra váró papírszobrokat is, köztük, Szűrös Mátyást és Pozsgay Imrét. Mert ilyen a mi kis Kossuth terünk: még egy árva Palotás Jánost sem képes kitermelni magából, mint annak idején a taxisblokád. Ott vannak mind, akik annak idején fölvonultak: Orbán megindult, szoborparkról vizionált, s egynémelyikük valóban megindult, s egyenest a Kossuth térig jutott, hogy ott ők jelképezzék a tüntetők által kívánt új Magyarországot.

Hát akkor maradjunk már inkább az igazi rendszerváltásnál!

Mert bár valóban ismerősek Orbán mondatai, régi hangulatot idéznek, de mégis radikálisan más helyzetben radikálisan másként szólnak: álljunk ki a demokráciáért, mert a nép majd "alkotmányos okoskodás nélkül megvizsgálja, hogy amit a demokráciától vár, azt most nem kaphatja meg." Ez az állítása közönséges hazugság.

Ebben az országban ugyanis senki nem ütközik meg azon, hogy ha sokan úgy érzik: képtelenek elviselni, hogy a miniszterelnök hazudik. Ebben az országban négyévente választásokat tartanak. Mindenki arra szavaz, akire, illetve amelyik pártra akar. Szabadon lehet követelni a miniszterelnök leváltását is. Le is lehet váltani - de csak és kizárólag törvényesen. Ennek megvan a helyszíne, s valóban a Kossuth téren, csakhogy egy épületben. Ezt úgy hívják: magyar parlament.

Orbán Viktor azért is hazudik, mert bár a demokráciát láttatja veszélyben, valójában mégiscsak a rendszerváltás alapjait megkérdőjelezve - rendszerkritikának álcázott mondatait egyetlen emberre tüzeli: Gyurcsány Ferencre.

Nagyon-nagyon összetett ez a hazugság. És ennek az összetettségnek a része minden, ami van: mert ami éjszaka a csőcseléké, az nappal a közéleté. Például amikor Áder János arra szólítja föl a miniszterelnököt, hogy ne kövessen el önmaga ellen álmerényletet, az maga a papírszobrokat idézően gátlástalan hazugság.

Orbán Viktor azt mondta, hogy ő még soha nem hazudott. Most ezt ne vitassuk. Egyet azonban lássunk magunk előtt, a mostanit: a demokráciahozó rendszerváltás Orbán általi "elhazudozását".

Ez megy most, élő adásban.