Repülő pingvin
Ha egy csónakból elég nagy sebességgel hátrafelé dobálnak különféle tárgyakat, akkor Newton törvénye értelmében a csónak előre fog haladni. Ha a tárgyak méretét minimálisra csökkentjük (ionizált részecskék), sebességüket pedig nagymértékben növeljük, akkor ugyanolyan hatást érünk el, és kész az ionhajtóművünk.
Német kutatók egy ionhajtóművel működő léghajómodellt fejlesztettek ki. A Repülő hal (Airfish) fantázianevű légi jármű nem túl gyors, viszont nem visz magával üzemanyagot. Működése során a levegő molekuláit ionizálja, és nagy sebességgel lövi ki maga mögé. Az ionizálást 30 ezer voltra feltöltött rézdrótok végzik, elektronokat leszakítva a levegőmolekulákról. A keletkezett ionokat felgyorsítva a léghajó tatján elhelyezett fúvókákon keresztül lövelli ki. Az ionáram kicsi, de állandó tolóerőt biztosít a jármű számára. Ez ugyanakkor a megoldás gyenge pontja is, mivel egy félórás gyorsulás után egy erősebb szél visszaveti a Repülő halat a rajtvonalra.
A tervezők egyébként a kormányzásról is gondoskodtak. A pingvinre emlékeztető légi jármű rövid szárnyai egy-egy plazmahajtóművet rejtenek. A plazma tulajdonképpen iongáz, amely kívülről nézve semleges, vagyis a benne lévő pozitív és negatív töltések mennyisége azonos. A hajtóműben 10 ezer voltos váltófeszültséggel hozzák létre a plazmát, amely a szárnyak hátsó részén kiáramolva biztosítja a jármű lassú fordulását.
A Repülő hal esetében a pingvinhasonlat nem véletlen. A pingvinek tollruhája ugyanis mikroszkopikus légbuborékokat tartalmaz a víz alatt, és egyfajta bevonatot képez az úszó test körül, csökkentve a közegellenállást. A német konstruktőrök véleménye szerint a nagy feszültség hatására a légi jármű köpenye mentén mikrokisülések jönnek létre, és a keletkezett ionok által kialakított "plazmaköpeny" ugyancsak légellenállás-csökkentő hatású. Az Airfish mindenesetre egy érdekes technikai játék, de a légi közlekedésben nem tűnik perspektivikus megoldásnak.
