Míg Albánia egészen a kilencvenes évtizedig a "balkáni maoizmus" sötét és zárt skanzenjeként vegetált, addig a titói Jugoszlávia már a hatvanas években Nyugatra engedte dolgozni a koszovói albánokat is. Akik visszatértek, német ipari-gazdasági kultúrát és némi megtakarítást hoztak haza, amelyből ma sok pristinai kisüzem, műhely, bolt működik.

- Gyere, igyál egy kávét - hív a kis utcai kávéház pincére angolul. A sarkon, szemben a csillagvizsgálóval az UNMIK, a Koszovót igazgató "ENSZ-kormány" székháza áll, rajta a világszervezet kék táblája. Ahogy ide érkezik a Szekeres Imre honvédelmi minisztert kísérő konvoj, a girbegurba pristinai utcákon araszoló gépkocsikat leszorító géppuskás dzsipek és dudáló-szirénázó terepjárók látványa kicsit Afganisztánra emlékeztet.

Budapest itt már építi jövőbeni jelenlétét. A talán jövendőbeli nagykövetséget ma még "összekötő irodának" hívják és Imecs Zoltán vezet. Azt mondja: jó itt a magyar szalámi, tejtermékek, konzervek híre, a légkör is kedvez a magyar középvállalatok megtelepedésére, Az eddig negyedmilliárd eurót hozó privatizációt féltucatnyi nemzetközi szervezet, köztük a Világbank és az EU ellenőrzi. Hírlik, a magyarok is kinéztek maguknak egy radiátorgyárat, és a reptérbővítésbe is bekapcsolódtak.

Magyarország számára fontos Koszovó - hangoztatja Szekeres Imre a KFOR és az UNMIK vezetői előtt. A honvédség külföldi missziókra jóváhagyott ezerfős keretének közel a fele itt, ezen a másfél-kétmillió lakosú, egyelőre bizonytalan státusú területen teljesít szolgálatot. Háromszázezer magyar él a Vajdaságban, sorsukat Koszovó helyzete közvetlenül érinti. Az ottani magyaroknak nem jó, ha a koszovói szerb kisebbség (ottmaradt része) felkerekedik, és tekintélyes része a Vajdaságban talál új otthonra.

A reptéri út mentén kihalt, gazos kertben magányos szerb templom áll. A hívők elhúzódtak, közelebb az anyaországhoz, az északi határhoz. Pristinában ma nem tanácsos szerbül beszélni. Mondják, albán szélsőségesek lelőttek egy bolgárt, aki a szerbhez igen távolról hasonlító anyanyelvén kérdezett valamit.

Az utcanevek, feliratok, üzletportálok Pristinában arról tanúskodnak, hogy a város, legalábbis külsejében, albán lett. A konvoj megtorpan egy kis kifőzde, "Cevapitore" előtt. Az arab-török "kebab"-ból formálódott szerb szó, a cevapi most elalbánosodott formát öltött, három-négy civilizációt, történelmi korszakot olvasztva magába. A sokszínű, soknemzetiségű múltat - talán a békésebb jövőt - jelképezi.

Pristina-Budapest,

2006. szeptember

Magyar járõr a koszovói fõvárosban. Szerbül nem tanácsos beszélni