Nem az a botrány, hogy akadt egy bátran őszinte politikus. Akkor vetni a szemére, hogy „hazudott”, amikor épp – kényszer nélkül – bevallotta: ez a botrány. Mindenkiről tudtuk, de egyedül ő vallotta be – és csak őt ócsárolják. Ha bevallom, hogy elkötöttem a szomszéd lovát, de visszaadom, mindenképp enyhítő körülmény, hogy önként vallomást tettem, visszaadtam.

De a hasonlat rossz. Gyurcsány ugyanis mindünket fölrázott. Alighanem hosszú ideje Ő az első, hivatalban lévő vezető magyar államférfi, aki ilyen lépésre szánta el magát. Ez a drámai önvád és vád, őszinteség kihathat a magyar közélet oly szükséges erkölcsi megújulására.

Azokat is érteni vélem, akik most e férfias, katartikus vallomást kampánnyá gyalázzák. Félnek. Oly erőszakosan lépnek fel, hogy eszünkbe se jusson rájuk kérdezni: és ti, akik még semmit sem vallottatok be, mikor gyóntok meg nyilvánosan? Ezt mindenképp szeretnék megúszni. Akkor már inkább kockakő, égő gépkocsik, „forradalom”, indulatok fölkorbácsolása, tömeggyűlölet.

„Minden voks kell, hogy meg tudjunk indulni a kormány ellen” – így szólt most Esztergomban Orbán, és ugyanaznap a Reutersnek ezt: „A lázadás nagyon komoly jelentésű szó a magyar közéletben, ezért elkerülném használatát, de a népnek joga van az ellenállásra…”

Vagyis inkább bármi, csak ne kérdezzenek rá (a hívei se!), hogy ő mikor és mit hazudott – akár kormányfőként, akár az ellenzék vezéreként.

A Népszava ma erős összeállítást közöl ellentmondásos Orbán-szövegekből. Íme mit mondott néhány éve a most megcsúfolt MTV-székház előtt: ”Ma is megtapasztalhattuk, milyen sokan vagyunk, milyen erősek vagyunk. Akár arra is gondolhatnánk, hogy egyszerűen felemeljük ezt az épületet itt, a hátunk mögött, de nem adunk ki ilyen jelszót. Mert nem szeretjük a lökdösődét, és nem vagyunk úgy öltözve.”

Hát átöltözött és kiadta a jelszót. Lesz mit bevallania.