Mint tudjuk, Orbán Gyurcsány távozását követeli, míg Gyurcsány a felszólításokkal ellentétben (egyelőre) nem hajlandó lemondani. A helyzet leginkább ahhoz hasonlít, mint amikor két autós száguld egymással szemben, és az veszít, aki előbb rántja el a kormányt. Ez a „Gyáva Nyúl (angolul: Chicken)” nevezetű játék. Amennyiben Gyurcsány lemond, úgy – élve az analógiával – „elrántja a kormányt”, míg Orbán Viktor akkor teszi ugyanezt, ha felhagy a Gyurcsány lemondására irányuló felszólításokkal. Tehát ebben a játszmában két játékosunk van (Orbán Viktor, és Gyurcsány Ferenc), akiknek értelemszerűen két-két stratégiája van: „konfrontál”, vagy „nem konfrontál”. Vajon melyik eset mennyire kedvez az egyes játékosoknak?

Nézzük a dolgot az ő szempontjukból: „A legrosszabb eset nyilván az, ha (1) mindketten konfrontálunk, ekkor ugyanis „összecsattanunk”. Ennél jobb, ha (2) elrántom a kormányt, miközben a másik nem rántja el. Ekkor ugyanis életben maradok, habár a másik győz. Ennél jobb, ha (3) a másik is elrántja a kormányt, hiszen ekkor legalább nem arat győzelmet fölöttem. A legjobb eset pedig az, ha (4) a másik elrántja a kormányt, miközben én nem rántom el, és így én győzök.”

A mellékelt táblázat tömör, áttekinthető formában foglalja össze az említett eseteket és számszerűsített hasznukat az egyes játékosok számára. Mindkét játékos ésszerű célja nyilván az, hogy a saját hasznát minél inkább növelje. Azonban két olyan eset is van, amikor már egyik játékosnak se éri meg változtatni stratégiáján: amikor az egyik konfrontál, és a másik nem, illetve ennek a fordítottja. Az említett két esetet ezért „egyensúlynak” nevezik. A problémát az jelenti, hogy mivel két egyensúly is van (amik egyenrangúak), ezért nem egyértelmű, hogy melyik áll elő – a játék vegyes motivációjú, röviden: csapda-helyzet. Ezért különösen nehéz eldönteni, hogy konfrontáljunk-e, vagy sem.

Ha már előre tudnánk, hogy a másik mit fog tenni, akkor nyilván könnyű lenne a dolgunk. Ha például Orbán tudná, hogy Gyurcsány így is, úgy is kitart, és nem fog lemondani, akkor jobban jár, ha „nem konfrontál” tovább. Ha viszont tudná, hogy Gyurcsány le fog mondani, úgy célszerű volna tovább folytatnia a felszólításokat, célszerű volna konfrontálnia. De a probléma az, hogy nem tudjuk előre, ki fogja előbb „elrántani a kormányt”, ha egyáltalán várható ilyesmi. Nincs ésszerű megoldás. Ezért is lenne célszerű morális, erkölcsi szempontokat mérlegelni. Ha ugyanis mindkét játékos betartana valamiféle erkölcsi normát (pl. a Kant-i kategorikus imperatívuszt, amely szerint – leegyszerűsítve – „az a jó, ha olyat teszek, amit ha mindenki tenne, akkor lenne a legjobb”), úgy végső soron a „nem konfrontál”-„nem konfrontál” eset adódna. Mindkét játékos elrántaná a kormányt, hiszen ha egyik se tenné, az lenne a legrosszabb.

Sajnos azonban jelen esetben a két játékos nem bízhat egymásban. Ráadásul viszonyuk sorozatos hasonló játszmák során igencsak megrongálódott, így várhatóan mindketten mohó módon a legnagyobb nyereségre törekszenek majd, mindenféle morális szempontot (pl. a másik érdekeit) figyelmen kívül hagyva. Ergo, mindketten konfrontálni fognak – ez a jelen cikk szomorú játékelméleti végkövetkeztetése. A pillanatnyi helyzet elemzése alapján tehát várhatóan a lehető legrosszabb eset fog előállni, és csak remélhetjük, hogy újabb fejlemények, vagy netalán ezen elemzés (mint sötét jóslat) hatására másképpen lesz.

Kovács Dániel László
a szerző mérnök-informatikus, mesterséges intelligencia szakember