"A csapból is Dzsingisz kán folyik"
Az évforduló alkalmából Ulánbátorban rendezett tudományos konferenciára ötszáz vendéget hívtak meg. Magyarországot hat orientalista képviselte a tanácskozáson. Egyikük, Bethlenfalvy Géza, az MTA Altajisztikai Kutatócsoportjának munkatársa lapunknak elmondta: bár a mongol állam Dzsingisz kán hatalomra jutásától eredezteti létét, a konferencián és a 800. évforduló számos egyéb rendezvényén - hogy mások érzéseit kíméljék - a hódító Dzsingisz szerepének kidomborítása helyett a nagy kán államszervező tevékenységére helyezték a hangsúlyt.
A tanácskozás egyik fő előadója, Bira mongol professzor például azt körvonalazta, miért volt több, minőségileg összehasonlíthatatlanul magasabb rendű Dzsingisz kán állama - a Nagy Mongol Birodalom - holmi törzsszövetségnél. Működött például a hírközlés, voltaképpen a postaszolgálat, a birodalom keleti végeiről a nyugatiakra három hét alatt eljutott egy - egymást váltó lovas futárok által vitt - üzenet. (Így kapott hírt például Magyarországon 1241-ben Batu az akkori nagykán elhunytáról, és indult haladéktalanul haza.) Dzsingisz állami funkciókat alkotott, amelyeket kinevezett tisztségviselőkkel töltött be, egyfajta minisztereket állítva az "információs", a "népjóléti" vagy a "hadügyi tárca'' élére. A mongol hódítókról kialakult sztereotípiák ismeretében szinte hihetetlen: a leigázott népekre nem erőltette rá saját szokásait, vallását, hanem meghagyta őket hitükben, sőt Dzsingisz utódai maguk vettek át sok mindent ezekből.
Bethlenfalvy Géza előadásában ("Visit of Batu khan in Hungary") elismeréssel adózott a mongol állam kialakítójának, sőt a tatárjárással kapcsolatos magyar közképet is árnyalta. Elmondta például, hogy a legújabb kutatások nem támasztják alá azt az évszázados meggyőződést, miszerint a Magyarországra betörő tatárok a lakosság felét kiirtották volna. A vérveszteség talán 15-18 százalékra tehető, ami persze így is súlyos áldozatnak mondható. Ám a hadjárat nemcsak a vereség által megvilágított katonai és politikai gyengeségeinket leplezte le, de sokkhatásával ráállította IV. Bélát a válságból kivezető útra is: a központi hatalom megerősítése, várak építése, modern hadsereg megteremtése, az állam újjászervezése.
A konferencia tudományos vitáinak objektív hangjától azért jócskán elütött az az ujjongó lelkesedés, amivel Mongólia "házi használatban" kezeli az évfordulót. "Minden csapból Dzsingisz kán folyik" - jegyezte meg Bethlenfalvy Géza, egymás után sorolva az uralkodó nevével fémjelzett turisztikai rendezvényeket, kosztümös lovasversenyeket és hadijátékokat (a mongol védelmi minisztérium félezer harcost bocsátott a program rendelkezésére, valamennyit felszerelve a XIII. század korhű ruháival és fegyvereivel). De kapható Dzsingisz kán csokoládé, a vendég betérhet a Dzsingisz kán kávéházba, álomra hajthatja fejét a Dzsingisz kán Hotelben - amely Ulánbátor legmodernebb szállodája. Képek, kiállítások, könyvek garmadája hozza közelebb az uralkodó alakját az utókorhoz. Ezt hivatott szolgálni a parlament szomszédságában felállított hatalmas emlékműkomplexum is, közepén a nagy kán méltóságteljes ülő bronzalakjával - amelyet azonban a konferenciáig nem sikerült teljesen befejezni.
