Gyanús gének és hajlamok
A diszlexia előfordulási aránya az iskoláskorúaknál legalább 5-10 százalékos - Magyarországon így csak az általános iskolások körében 40-80 ezer gyerekkel számolhatunk. Ez a tanulási zavar, ha nem ismerik fel és korrigálják idejekorán, élethosszig tartó teherré válhat, amelyet rossz iskolai teljesítmény, gyakran bukás, az iskola idő előtti elhagyása, később szociális alkalmazkodási zavarok és munkanélküliség kísér. A projekt felhívja a figyelmet arra, hogy mind az elítéltek közt, mind egyes pszichiátriai betegcsoportokban magasabb arányban vannak jelen a diszlexiások, mint máshol.
A probléma elterjedtsége és súlyossága ellenére a diszlexia kóroktana egyelőre nem teljesen ismert. Ami biztos: a diszlexiában nagy szerepet játszanak örökletes tényezők. Vannak "gyanúsított" gének is. A NeuroDys azonban jóval többet vállal, mint e gének és a diszlexia közti kapocs igazolását. A bonni, cardiffi, oxfordi, párizsi és a stockholmi molekuláris genetikai laboratóriumokban nemcsak a valószínűen érintett géneket vizsgálják, hanem a teljes genomot, továbbá a génkombinációkat is. A hatalmas adatbázist statisztikus génanalízissel elemzik a matematika e speciális ágának művelői.
A kutatók még azzal sem elégszenek meg, hogy kimutassák: mely génvariánsok hajlamosítanak diszlexiára. Azt is szeretnék felderíteni, hogyan avatkoznak be ezek a gének az agy fejlődésébe. A három agyi képalkotással dolgozó laboratórium - Maastrichtban, Salzburgban és Zürichben - és a négy elektrofiziológiai laboratórium - Budapesten, Jyväskyläban, Marburgban és Toulouse-ban - a genetikusokkal együttműködve, e kérdésre keresi a választ. A budapesti MTA Pszichológiai Intézetben Csépe Valéria és kutatócsoportja több éven át követi nyomon diszlexiás és nem diszlexiás gyermekek agyfejlődését, pontosabban hangokra, betűkre adott agyi válaszainak változását.
Ilyen formában együtt még soha nem vizsgálták diszlexiásoknál a géneket, az agyműködést és az olvasási-írási teljesítményt. Beszédesek a számok is: a gének feltérképezéséhez a teljes európai projektben 800 család, továbbá 1950 diszlexiás és 1950 kontrollszemély adatait veszik figyelembe; a környezeti kockázati tényezőket 4000 ikerpárnál, illetve 100 veszélyeztetett és 100 nem veszélyeztetett gyereknél vizsgálják. A gigantikus projekttől joggal lehet remélni a diszlexia eredetének felderítését. A kutatók célkitűzése az is, hogy eredményeik minél hamarabb olyan eszközök kifejlesztését ösztönözzék, amelyekkel a lehető legkorábban válik lehetségessé a diszlexia felismerése és az érintett gyermekek fejlesztése.
Magyarországon az egyik első várható eredmény egy standardizált diszlexiateszt, amely az írás és olvasás alapjául szolgáló készségeket méri. Ilyen készség például a beszédhangok hallás utáni megkülönböztetése, vagy a hangok és írott jelek összekapcsolása.
Óriási előrelépés lenne, ha a diszlexiás gyermekeknek nem kellene az iskolákban automatikusan kudarcot vallaniuk; ha már iskola előtt kiderülne, hogy speciális fejlesztésre van szükségük; s ha ehhez megfelelő eszközöket kapnának a kezükbe. Szerencse, hogy Magyarországon a pszichológusok, pedagógusok és programtervező informatikusok összefogása - InfoHumanica Tudásközpont néven - már megvalósult, és sorra készülnek az olyan képességfejlesztő játékok, amelyek a legújabb kutatási eredményeken alapulnak.
Nem szabad azonban megfeledkezni a régi, bevált receptről sem: a gyermeknek minél többet kell gyakorolnia a hangos, szótagoló olvasást. A hagyományost a legújabbal ötvözve, a kezdeti hátrány, mellyel a diszlexiás gyermek indul, leküzdhető; sőt az is lehetséges, hogy megszeresse az olvasást...
