Ennek számos hazai és nemzetközi bizonyítéka van, de közülük is talán a legmeggyőzőbb Kivimäki helsinki kutatónak az Occupational and Environmental Medicine nevű amerikai szaklapban publikált vizsgálata. Összesen 788 teljesen egészséges, átlagosan 37 éves finn ipari munkás sorsát követték nyomon. Igen alaposan - és 27 éven keresztül! Nemcsak az egészségi állapotukat vizsgálták és regisztrálták módszeresen, de folyamatosan faggatták, ellenőrizték a munkatempójukat, hogy mikor és hány órát dolgoznak, hogy eleget pihennek-e. A következtetések egyértelműek voltak: azok, akik hétvégén is túlóráztak és másodállást vállaltak, háromszor gyakrabban haltak bele infarktusba és stroke-ba (agyi vérkeringési zavarokba), mint a normális heti munkaritmust betartó, hétvégeken magukat kipihenő társaik. A vizsgálat értékét növeli, hogy a hatalmas halálozási különbséget nem lehetett ráfogni az egyéb kockázati tényezőkre, többek között az elhízásra, a magas vérnyomásra, az alkoholizálásra, a dohányzásra, a vérzsírok és a vérnyomás emelkedésére. A kísérleti csoportban e rizikófaktorokat is elemezve, nem találtak szignifikáns különbségeket.

Magyarországon hagyományosan és kényszerből persze, sokat dolgoznak az emberek. Sokan vállalnak túlórát, másod- és harmadállást. A hétvégeken is.