A Washingtoni Nemzeti Opera évada szombat este A kékszakállú herceg várával és Puccini Gianni Schicchijével nyílt meg. Bartók Béla remekműve most először került műsorra a Kennedy Centerben, és a dolog most sem ment egyszerűen. Mint az évadnyitó utáni gálán az opera új elnöke, Kenneth Feinberg is célzott rá, a darabot nem ismeri eléggé az amerikai közönség.

A Kékszakállú és a Gianni Schicchi négy évvel ezelőtt Los Angelesben is együtt aratott sikert, és az ottani opera főzeneigazgatója is Domingo. A világhírű spanyol tenor ezúttal diplomáciai támogatást is kapott: Magyarország komolyan lobbizott, hogy Bartók születésének 125. és az 1956-os forradalom 50. évfordulójának évében a darab színpadra kerüljön. (Simonyi András nagykövet egy korábbi washingtoni évadnyitón maga is színpadra lépett: a Denevér báljelenetében ő "alakította" a magyar nagykövetet.)

Kékszakállt az Amerikában nagyon népszerű, háromszoros Grammy-díjas Samuel Ramey énekelte, míg Judit szerepében a csodálatos hangú fekete énekesnő, Denyce Graves lépett fel, a karmester Giovanni Reggioli volt. A legismertebb név azonban az Oscar-díjas William Friedkiné. A rendező az Ördögűzővel és a Francia kapcsolattal beírta magát a filmtörténetbe, mielőtt felesége és barátja, Zubin Mehta buzdítására megpróbálkozott az operával.
(- Nélküle most az Ördögűző hatodik részét rendezném - mondta feleségéről a magyar borokkal és étrenddel megrendezett gálavacsorán.) A filmes kapcsolat már az első pillanatban érezhető volt: A Prológot Neno Pervan a levegőben lebegve mondta el, a hetedik ajtó kinyitása után pedig könnyű fátyolra festett, "életszerű" kísértetek táncoltak Judit feje felett.

Friedkin egy interjúban azt is elmondta, hogy a bohózatnak szánt Gianni Schicchi szereplőivel a Marx fivérek filmjeit nézette, hogy megértesse, milyen gesztikulálásra kéri őket.
A misztikus tragédiát és az
azt a szünet után követő komédiát az is összekapcsolta, hogy a Puccini-darab első pillanatában az örökhagyó Buoso lelke ugyanolyan színpadi trükkel száll fel, mint amilyennel Kékszakáll halott feleségei jelentek meg. A közönség hálás reakciója azt mutatta, nem bánták az utalást az este "magyar" felére. Amely mellesleg magyarul zajlott, az angol szöveget a színpad fölötti fényújságon lehetett követni. A magyaroknak azonban erre nem volt szükségük, Ramey és Graves nagy gondot fordított a helyes kiejtésre és intonációra.