Tegnap éjfélkor a Kossuth téren, pár száz méterrel arrébbmegismétlődött a jelenet. Kerényi Imre és kis csapata egy hatalmas zászlóvalelindult a Sándor-palota felé, és nem követte őket senki. Az emberekácsorogtak, beszélgettek, találgattak. Voltaképpen tudták, hogy most akkorindulás van a Várba, de mégsem mentek. Talán tudták, amit a botcsináltaforradalmárok nem, miszerint Sólyom László nem lakik az elnöki hivatalban. Aza ház üres este, mint a Parlament is.

Emberek hiányában a kövek kapták meg a magukét. A keménymagváltakozó, de kevéssé szellemes rigmusokat üvöltözött, és ehhez néhacsatlakozott a pár száz ember, aki körbevette őket. Az elmaradhatatlan "Mondjonle" és "Új választást" mellett a sláger Gyurcsány beszédének egyik kínos szavalett: "Elkúrtad!" De felharsant egy Fradi-pálya színvonalát idéző szlogen is:"Gyurcsányt a Dunába, a Demszkyt meg utána". Igen, azon a napon, amikorMagyarországon boldoggá avatták Salkaházi Sárát, akit a nyilasok a folyóbalőttek.

A tömeg egyébként is pont olyan volt, ami miatt normálisember irtózik tőle. A negyven fős zalaegerszegi tüntetés kétezer fősmegmozdulásként terjedt el, a rendőrfőkapitánynak hirtelen amerikai zsidórokonai nőttek az orrszőréből, és mint kiderült, azonnal kihirdetik aszükségállapotot. A téren megjelentek annyira fontosnak érezték magukat, hogyhajnali háromra komoly ellencsapással számoltak. Most hívjatok ide mindenkit,mert nemsokára kikapcsolják a mobilszolgáltatókat a rendkívüli állapotrahivatkozva - mondta az egyik királyságot követelő úr.

Akik jelen voltak, láthatóan élvezték a történelem szelét,mely esőcseppeket fújt arcukba. Zömében középosztályból származó fiataloküvöltöztek és telefonáltak - majd taxival távoztak. Kisvállalkozónak néztek ki.Olyanoknak, akiket a megszorítások csak kellemetlenül érintenek (Pick-szalámivagy inkább csak CBA-felvágott?), de nem fenyegeti egzisztenciájukat. Kicsittalán túl előkelőek is voltak a rendes forradalomhoz. A lányok kisminkeltékmagukat, a fiúk felvették a rovásírásos pólókat, és félénken kérdezgették azegykedvű rendőröket.

Fiúk, egy rendes forradalomhoz azért illene lerohanni azegyenruhásokat - mondaná minden forradalmi veterán. A rendőrök viszontláthatóan nem féltek a helyzet elfajulásától, udvariasan válaszoltak akérdésekre, és várták, hogy leteljen a műszak. A tüntetők egy ideigkacérkodtak a gondolattal, hogy mindjárt hőssé válnak, mert ugye jön aletartóztatás, de mivel az egyenruhások nem mozdultak, nekik sem maradthősködni való.

Maradtak a nóták és a versek. Hallhattuk a kánonban előadottHimnuszt, melynél a két tábornak sosem sikerült beérnie egymást a szövegben, deaz Erdélyi himnusz is megszólalt, akár csak a Kossuth Lajos azt üzente. Aszavalásnál a Nemzeti dal került sorra, igaz kifelejtettek egy teljesversszakot (A magyar név megint szép lesz...) - kollektív amnézia. A hiánytérezhette a megafon mögött kiabáló asszony, mert a szöveget levegő nélkül aszózat első két strófájával folytatta. Addig szavalta, amíg a többség tudja.

A megafon megérkezésével amúgy is változott a helyzet, végrelehetett beszédeket hallani, és ezzel a tér is elkezdett kiürülni. A vegyestársaságban ugyanis mindenki képviselte magát, aki hazaárulónak tartja akormányt. (A miniszterelnöki monológ csak apropó lehetett, mert mindenkin látszott, hogy atüntetés náluk normális üzemmód. Az egyetlen újdonság az volt, hogy mostelhitték: az ország végre melléjük áll.) Voltak narancssárga esőköpenyesaktivisták, Fidesz-kitűzős szimpatizánsok, 2002 óta kokárdát hordóigazmagyarok, öltönyükön turulkitűzőt mutogató megzápult értelmiségiek,nemezsapkás szittyák, Jobbik-zászlót lengető mozgalmárok és egyszerű bőrfejűhülyegyerekek.

Mint egy jobboldali Noé bárkája, minden irányzatból voltnéhány díszpéldány. Ez is lehetett a tegnap esti tüntetés kudarca. Sokféleembert egyetlen dolog tartott össze: a szocialisták és még inkább a liberálisokgyűlölése. Nem volt semmilyen koncepció, jövőkép - ami egy forradalomnak képeslenne értelmet adni. Csak a másik oldal évek óta lángoló utálata egyesítette acsoportot. Le is győzte őket az álmosság és a hétfő reggeli munkakezdés.