A kettő között nincs ellentmondás, mert napjaink angyalföldi garnitúrája úgy fest, akár egy alkalmi társaság, amely az ellenféltől kér kölcsön balbekket meg centert, hogy ki tudjon állni a bulimeccsre. Azzal a különbséggel, hogy a mai Vasas tizenegy emberrel fut ki ugyan, ám - ami a labdarúgást illeti - a kapustól a balszélsőig senkije sincs.

"Rohangászunk utánuk, akár a nyulak" - morgott a lelátón már húsz perc elteltével Mathesz Imre, aki még a valódi Vasas-futballisták közé tartozott; hogy mást ne mondjunk, az 1966-ban veretlenül bajnoki címet nyert piros-kék együttes tagja volt, s ugyanabban az évben a brazilverők között is emlegették. (Az ifjabbak kedvéért: Magyarország-Brazília 3-1, vb-csoportmérkőzés, Liverpool.) S a korábbi kiváló jobbfedezet még nagylelkűnek mutatkozott, hiszen többes szám első személyben beszélt, azaz - akarva-akaratlan - utódaivá fogadta a jelenkor csetlő-botló figuráit, akiknek a labdarúgástól teljességgel idegen mozdulatait Ihász Kálmán, Mészöly Kálmán és Puskás Lajos is megdöbbenten bámulta a hatvanhatos nagyok közül. Magam eközben azon tűnődtem, vajon mit keres itt a négy muskétás, mert nyilván egyikük sem vágyik arra, hogy a szíve szakadjon bele ebbe az egészbe...

A legjobban azonban a Fáy utcai sporttelep névadóját, Illovszky Rudolfot sajnáltam. A legendás szakvezetőnek annyi fájdalom volt a tekintetében, mint annak, akit érzéstelenítés nélkül operálnak; sőt, több. Mert az esetek többségében a legkínzóbb műtét is biztat valamivel, de ez a "futball"...

Az MTK három játékossal elintézte az NB I-esnek nevezett edzőmeccset: két, a mostani, szegényes átlagnál kombinatívabb labdarúgóval, Hrepkával és Kantával, valamint egy gólképes cserecsatárral, Németh Krisztiánnal. A trió tagjai közül Kanta József valóságos vénség a maga huszonhárom évével, merthogy Hrepka Ádám tizenkilenc, míg Németh mindössze tizenhét esztendős. A tinédzserek azonban kiváltképp kitüntették magukat a minden megoldásukhoz szánalmasan aszszisztáló XIII. kerületiek között: Németh mesterhármast ért el - és a harmadik gólja úgy ment a pipába, hogy azért még Matheszék sem lehettek pipásak -, Hrepka pedig a mezőnyben is kiélvezte, hogy nincs ellenfél: időnként úgy cselezte ki a bóják szerelőkészségével "megáldott" angyalföldieket, mintha tényleg segédeszközöket kerülgetett volna, továbbá adott két gólpasszt, és Németh Gábor kapus szörnyű kifutása nyomán fel is iratkozott a szerzők közé. Jelzem, több gólpassza is volt, de a lesszabály oktatásakor vélhetően hiányzó partjelzők a hajdani május elsejék felvonulóit idézték: egyre csak lengettek, biztos, ami biztos.

Ám ezúttal semmi nem számított, elvégre "nyolc", 1-5 vagy 1-8 a péppé zúzás vége. Az viszont már nem mindegy, hogy a "kis" Mészöly, a Vasas trénere nemrégiben kijelentette: "Ügyesek a gyerekeink."

Miben, Géza, miben?

VASAS-MTK

1-5 (0-2)

Illovszky Rudolf stadion, 1000 néző. Jv.: Kassai.

Vasas: Németh G. - Balog, Tóth (Kovács, 51.), Unierzyski, Kiss (Majoros, 66.) - Kincses, Németh N., Pintér Z., Lázok, Nagy Zs. (Nagy T., 46.) - Skita.

MTK: Végh - Balogh, Lambulics, Rodenbücher, Pollák - Bori (Pál, 77.), Horváth, Kanta, Zabos (Pintér Á., 56.), Czvitkovics (Németh K., 46.) - Hrepka.

Gól: Kanta (3.), Hrepka (28.), Skita (63.), Németh K. (65., 81. és 84.).

Németh Krisztián (balról): hármas, de nem közepes