Torontóból jelenti
kiküldött munkatársunk

A mustra szinte az egész világot felvonultatja: mivel Torontóban a világ csaknem valamennyi nemzete megtalálható, biztos telt házat vonz még mondjuk egy magyar film vetítése is - most a Taxidermia (Pálfi György) és Fehér tenyér (Hajdu Szabolcs) képviselte hazánkat.

Mivel ugródeszkának tekintik a kanadai mustrát, mindenki eljön ide, és ez elegendő anyagot nyújt a jelen lévő médiának. Egyedi sajátosság még, hogy itt sem az alkotókat, sem a sajtót nem különböztetik meg, azaz senkinek sincs elsőbbsége.

Az amerikai média azonban sok mindenre képes: igazi botrányhőst csináltak például a brit Gabriel Range-ből, amiért volt mersze elgondolni, mi lenne, ha megölnék Bush elnököt. A fiatalember napokig bujkált az újságírók elől, állítólag egy halálos fenyegetés miatt. De mivel eladták a filmjét az Egyesült Államokba és Kanadába, parancsba kapta, hogy nyilatkozzon.

De még ezt is túlszárnyalta Sean Penn, aki első számú közellenség lett azért, mert a sajtótájékoztatón dohányzott. Mivel itt ezt nyilvános helyen már nem szabad, a "hír" bejárta a médiát: a színész közellenség lett, a hotelt, ahol az esemény zajlott, kemény pénzbírsággal sújtották.

A torontói mustra nagyon fontos jellemzője még, hogy a szervezést mintegy tizenkétezer önkéntes segíti, a fizetségük egy fesztiválos póló
meg néhány mozijegykupon. Ám ezek csak a felszíni jelei a nem szokványos gondolkodásmódnak.

Bár mint említettük, hivatalos verseny nem volt, számos díj született. A Swarovski kulturális innovációs elismerést a Takva - Az ember istenfélelme című török-német koprodukció kapta, amely egy férfi vallási próbatételének története.
A közönségdíjas az Alejand-
ro Gomez Monteverse rendez-te Bella lett, amely a New York-iak furcsa életvitelét mutatja be. A legjelentősebb felfedezettnek járó elismerést a norvég Joachim Trier kapta Repríz című alkotásáért, amely két fiatal író (egy tehetséges és egy tehetségtelen) pályafutását és szerelmét meséli el. A nemzetközi kritikusok Fipresci-díját a már említett Gabriel Range kapta az Egy elnök halála című áldokumentumfilmjéért. A legjobb kanadai első film a Sur la trace d'Igor Rizzi című francia-kanadai mozi lett, amely egy focista életét tárja elénk. Toronto városának elismerését szintén helyi alkotó kapta: Jennifer Baicwal a Manufactured Landscapes (Alkotott tájképek) című portréjáért a neves fotósról, Edward Burtynskyről. A rövidfilmes elismerést is francia-kanadai, Maxime Giroux kapta Les jours című etűdjéért, amely nem másról, mint a halálról szól.