Az Afganisztánban állomásozó NATO-erők egyre nehezebben tartják magukat a drogkereskedő haramiavezérekkel, és a velük szövetséges tálib fegyveresekkel szemben. A helyi parancsnokok és a NATO vezetői erősítést kérnek, de az expedícióban résztvevő országok nem akarnak új csapatokat küldeni.

Csak Lengyelország kivétel, mivel ezer főre emeli jelenleg százfős kontingense létszámát.

„Részt vettünk a döntés meghozatalában, hogy NATO csapatokat küldjünk Afganisztánba – nyilatkozott a lengyel közrádió külföldi adásában Rados³aw Sikorski hadügyminiszter –, tehát felelősek vagyunk a hadművelet sikeréért. Lengyelország érdeke, hogy a szövetség minden potenciális ellensége tisztában legyen vele: ha a NATO hadba száll, elkezd valamit, akkor azt sikeresen be is fejezi.”

Édes zene ez Jaap de Hoop Scheffer NATO-főtitkár fülének. „Több csapattal többet tudnánk elérni. Egy főtitkár sohasem lehet száz százalékig elégedett – nyilatkozta a Radio Poloniának. – De nagyon fontos számunkra, hogy Lengyelország eleget tett a kérésünknek.”

Nehogy azt higgyük, hogy Sikorski afféle ulánus, aki karddal megy neki a tankoknak. A lengyel kormány, és a rendkívül felkészült hadügyminiszter átgondolt politikát folytat.

Washingtoni látogatása során, szeptember közepén Lech Kaczyñski miniszterelnök így nyilatkozott: „Az iraki problémát nem lehet megfutamodással megoldani. Nemcsak a lengyelekre gondolok, hanem mindenkire, aki részt vesz az iraki misszióban, mert a megfutamodás mindig rossz megoldás.”

A miniszterelnök Washingtonban megerősítette, hogy szívesen tárgyal a tervezett új amerikai rakétaelhárító rendszer bizonyos elemeinek lengyelországi elhelyezéséről. Véleménye szerint ez közvetlen érdeke a lengyeleknek, mert Oroszország állítólag rakétákat akar telepíteni Kalinyingrádba.

A lengyelek a hadseregfejlesztés terén is előnyöket remélnek az aktív katonai együttműködéstől. A Metazin a nyáron beszámolt Sikorski egy interjújáról, amelyet a Human Events konzervatív hetilapnak adott.

HE: Lengyelországnak most mi az álláspontja az iraki jelenléttel kapcsolatban? (Az interjú április végén készült.)

Sikorski: Idén meghosszabbítottuk részvételünket. Működésünket sikeresnek tartjuk – a mi területünk biztosítását már átadtuk a 6. iraki hadosztálynak. Akár ki is vonulhatnánk. Minthogy azonban mind az iraki hatóságok, mind az Egyesült Államok azt kérték, hogy maradjunk még egy kicsit, egyelőre maradunk.

HE: Mielőtt hadügyminiszter lett volna, a tekintélyes American Enterprise Institute munkatársaként azt próbálta megértetni az amerikai kormánnyal, hogy az Egyesült Államoknak is érdeke lenne modernizálni az iraki háborúban résztvevő szövetségesei hadseregét. De ebből nem lett semmi. Miért költ az USA évi négymilliárd dollárt olyan országok hadseregének a támogatására, amelyek – mint például Egyiptom – nem vesznek részt az iraki háborúban, miközben nem ad pénzt igazi barátai hadseregének modernizálására?

Sikorski: Jó kérdés, de nem nekem kellene feltenni. Világos, hogy szerintem az Egyesült Államok érdekeit is szolgálná, ha kimutatná megbecsülését hűséges barátai iránt.

Radoslaw Sikorsky